Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Forrai Judit: A budapesti prostitúció szabályozásának kezdetei 93-100

Felettesét, a tiszti főorvost havonta tájékoztatta a jegyzőkönyv szerinti állapotról rövid, szám szerinti kimutatásban. A tiszti főorvos ügyelt a kéjhölgyek egészségére, a személyi és a bordélyokban történt változásokat a főkapitánnyal közölte. Amennyiben a kerületi főorvos napi vizsgálatának száma meghaladta a húszat, akkor segédet rendelhetett a tiszti főorvos, ha a kerületi főorvos ezt nem igényelte. Az orvosok lassan túlterheltek lettek az egyre nagyobb számban megnyíló bordélyok miatt. A rendőrség úgy döntött, hogy a kerületi halottkémek is folytathassák a kéjnők heti kétszeri vizsgálatát. Az eddigi 14 orvos helyett így 29 főre növekedett az új orvos rendőrök száma. Természetesen érdekellentét alakult ki a rendőr orvosok és a halottkémek között, valamint az ügy eljárási menete kapcsán a rendőrség és a fővárosi közgyűlés, vagyis a polgármester és a rendőrkapitány között az egymáshoz való hatalmi viszony ellentéte kiéleződött.

2 A heti kétszeri vizsgálat például az I. kerületben - ahol 60 kéjnő volt bejelentve - 25 krajcár vizitdíjjal számolva évenként 3120 forint bevételt jelentett a vizsgálóorvosnak. Statisztikai adatok szerint 1873-ban a főpolgármester fizetése 3000 forint, az alpolgármesteré 2400 forint, a kerületi főorvosé 800 forint, a kerületi orvosé 500 forint, a halottkémé 400 forint, a kerületi bábáé 200 forint, a rendőrfelügyelőé pedig 600 forint volt.

3 Tehát a kéjipar által nyújtott heti, évi orvosi szolgálatból befolyó vizsgálati díj komoly jövedelmet jelentett az orvosnak is. 4. „A kapitányi hivatalok teendőiről." A kerületi kapitányok feladatköre a kéjelgésből eredő nyilvános botrányok megakadályozása és a közegészségi szabályok végrehajtásának ellenőrzése, valamint az ezzel kapcsolatos adminisztráció vezetése. A szabály részletesen előírja, hogy mit kell tartalmaznia a kapitány által kiadott ingyenes türelmi bárcának. Ezek a következők: név, személyes leírás, életkor, lakás. Szemlelap, melyen két hónapon keresztül kell vezetni a rendszeres orvosi vizsgálatok eredményét, az orvosi és rendőri rendszabályokból egy példány. A bordélytulajdonos is türelmi bárcát kap, amely szinte ugyanazokat az adatokat és rendszabályokat tartalmazza. Addig, amíg a kéjnő és a bordélytulajdonos a rendszabályokat betartották, rendőri oltalom alatt álltak. A kapitány feladatának egyik része volt a vonakodó beteg kéjnőt kórházba vinni kényszergyógykezelésre. A főkapitány hatáskörébe tartozott a kerületi kapitányok munkájának ellenőrzése, a kimutatások, lajstromok ellenőrzése, és egyedül az ő joga volt a bordélyok engedélyezése. A bordélyházak engedélyét 1000-3000 forint, az éjjeli tánclokálokét 1000, a női személyzetű éjjeli kávéházak engedélyét pedig 500 forintért lehetett hivatalosan megkapni. A szabályok be nem tartásának büntetése: pénzbírság, dologház, eltoloncolás, valamint bűnvádi eljárás lehetett. 5. „A kerületi rendőrbiztosok teendőiről." A rendőrbiztosok teendői közé tartozott, hogy ellenőrizzék a bárcák érvényességét, az előírások betartását, és fellépjenek a közbotrányok megakadályozása érdekében. A szabályrendelet, bár bizonyos pontjai kétségtelenül helytállóak voltak, a prostitúció átfogó szabályozására alkalmatlannak bizonyult. A jogalkotó az üzletszerű kéjelgést egyszerűen csak a bordélyokban képzelte el, mivel a rendőri ellenőrzésnek ez volt az egyetlen lehetséges színtere, zárt egysége, amely felügyelet alatt állt. Alternatívával, a magánkéjnőkkel és főként a titkos kéjnőkkel nem foglalkozik a rendelet. Értelemszerűen nem tud mit kezdeni az alkalmi prostitúció intézményével. A rendelet nem foglalkozott a leánykereskedelemmel, a kerítés szabályaival sem, egyszerűen kihagyta ezt a nehezen megfogható, de adóztatható és büntethető tevékenységet. Pedig minden bordélyos úgy jutott „friss áruhoz", hogy a kerítők segítették a jól szervezett rendszeren keresztül. 96