Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: Egy polgárlakás Budapesten 77-83

Sándor (Kapuvár, 1821. március 3.-Budapest, 1892. január 30.) osztályán dolgozott. A kiváló szakmai esélyekkel induló fiatalember Pesten a Borz (ma Nyáry Pál) utca 7.-ben bérelt lakást, ahol házasságkötéséig, 1874-ig élt. A legfontosabb berendezési tárgyak összeállítása alapján rekonstruálható az egyszerűségre és a praktikumra törekvő legénylakás bútorzata, mely - a rendelkezésre álló számlák alapján- döntően vásárlás révén került a lakásba. Dr. Janny 1872-től magánrendelést is folytatott, és az egyik szobában rendezte be rendelőjét. A legénylakás mérete és berendezésének egyszerűsége már nem elégíthette ki a házasság előtt álló fiatalembert, aki 1874-ben vette nőül a nemzetközi hírű állatorvos, dr. Zlamál Vilmos lányát, Morvái Zlamál Gizellát (Pest, 1852. április 6-Budapest, 1944. április 27.). A fiatal pár az esküvő után tágas lakást bérelt a Borz utca 9. számú házban. A Janny házaspár Borz utcai lakása, igazodva a korabeli elvárásokhoz, négy szobából állt: szalon, hálószoba, dolgozó- és férfiszoba, ebédlő. A szalonba került a feleség hozományából a tíz darabból álló ülőgarnitúra - egy pamlag, hat fotel, két puff, egy lábzsámoly -, mely borvörös selyemplüss kárpitozással készült. Ezt egészítette ki a szalonasztal, a konzolasztal, valamint egy aranyrámás, puttókkal díszített tükör. A szoba bútorzatát a házaspár közösen vásárolt tárgyakkal is kiegészítette. így pl. 1875-ben vették a Streicher zongorát két Thonet zongoraszékkel együtt. Az ablakokat fehér, beleszőtt rózsacsokrokkal díszített függöny fedte, amelyet bordó szaténból készült drapéria fedett. Az ebédlő kialakításánál is Gizella hozományba kapott bútorai voltak az elsődlegesek. A 12 személyesre kihúzható, diófa borítású ebédlőasztal köré Thonet székeket helyeztek. A berendezést kis tálalószekrény egészítette ki A férfiszoba berendezéséhez egy ottománt és négy darab hátasszéket, ún. schwimmert vásárolt lányának hozományul Zlamál professzor 1874. április l-jén.

22 A bútorok kárpitoztatását és a függönydrapériák felhelyezését az esküvő előtt néhány nappal végezték el A fotelek kárpitja és a függöny okkersárga ripszből készült, sötétbarna rojtozással. A tökéletes berendezés része volt az ablakközökbe helyezendő két, huzattal ellátott párna is. Dr. Janny az esküvője előtt néhány nappal vásárolta meg dolgozószobájának egyéb bútorzatát. A

II. Asztalosegylet bútorraktárából szállították az íróasztalt, a könyvszekrényt, két egyajtós ruhásszekrényt, a mosdószekrényt, a játszóasztalt és egy köpőládát. A szoba berendezése igen nagy körültekintéssel készült, mivel itt rendelt a fiatal orvos, és fontos volt rendelőjének megfelelő és színvonalas kialakítása. A betegek számára, a szükséges vizsgálatokhoz tartotta fenn az ottománt, műszereit pedig a mosdószekrény fiókjaiban és polcain tartotta. A Borz utcai lakás negyedik szobája volt a hálószoba. A berendezést itt is elsősorban a Zlamálhozományból származó bútorok adták. Két db kétajtós ruhásszekrény, két ágy és két éjjeliszekrény, négy fotel, varróasztalka és egy igen szép ökörszemes tükör alkották ezt a tárgyegyüttest. A szobában kovácsoltvas petróleumlápa függött fehér porcelángömbbel. A Borz utcai lakásban nem volt gyerekszoba, bár a legelső gyermek, Gyula még itt született 1875-ben. Ő a szülők hálójában levő díványon aludt. A lakás egyre szűkösebbé vált a család számára, javuló anyagi helyzetük és az orvos társadalmi presztízse is indokolttá tette a nagyobb és elegánsabb lakásba való költözést. Dr. Janny Gyula családjával 1879-ben költözött a Koronaherceg utca (ma Petőfi Sándor) 6. számú házba, ahol 1910-ig, az épület lebontásáig éltek. A Borz utcai Janny-lakás szolgálati, reprezentációs és magánszférájának elkülönülését vizsgálva megállapítható, hogy a hangsúly a szalonra, valamint a dolgozó- és férfiszobára esik.

23 Jellemző, hogy míg az előbbinek szinte teljes berendezését a feleség hozománya adja, addig a dolgozószoba részbeni bebútorozása a fiatal házaspárra vár. Ismerve a család következő otthonának tárgyegyüttesét, elmondható, hogy a bemutatott szalon még igen egyszerű, azt tükrözi, hogy az otthoni társasélet a szűk családi összejövetelekre szorítkozik. A reprezentációs jelleggel is bíró tárgytípusok - képek, szobrok, növények, porcelánok, ötvösmunkák - csak a család anyagi megerősödése után, jelentős vásárlások révén, az 1880-as évektől jelennek meg a szalonban. A polgári otthonkultúra egyik általános jellemzője a magán- és közélet elkülönülése. Egyes érsz