Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Draveczky Balázs: A "Sasok" és Kamermayer Károly 45-50

saságukban gyakori volt az egymás ugratása, a kajánkodás és a csipkelődés. Az Arany Sasban többek között a „Vén Kurucok", a „Gyökér-asztal", a múlt század sportolóinak „Evezős" és „Tornász" asztala volt jelen. Ott találkoztak, cseréltek eszmét és gazdasági-politikai információkat a jogászok, élükön Wekerle Sándorral. A törzsvendégek közül sokan ott is laktak. Számos író, színész, művész híresség is szívesen és gyakran megfordult hol egyik, hol másik asztaltársasághoz csapódva. Többek között Lendvay Márton, Vas Gereben, Sárosi Gyula, Bernáth Gazsi stb. A kor leghíresebb cigányprímásai, közöttük az öreg Rácz Pali, Berkes Béla, Bunkó Vince, Radies Béla és még hosszú lenne csak sorolni is - szórakoztatták a vendégeket. Minden idők talán legnevesebb és máig emlegetett asztaltársasága - úgy is mondhatnók: az asztaltársaságok akadémiája a „Sasok" voltak. Kedélyes, vidám kompánia. Összejöveteleiket keddenként tartották. Egy-egy ilyen alkalommal egy-egy „Sastárs" (így nevezték a tisztséget nem viselő asztaltársak magukat egymás között) vacsorával vendégelte meg a társaságot. Összejöveteleikre tréfás, szellemes meghívókat készítettek. Ilyen volt a következő: Rád fényes vacsora várakozik, Óh Sas! Ám, hogy élvezhessed, kell jó gyomor és has. Talán azt kérdezed, ki légyen a gazda? Ha olvasni tudsz, e vers feje megmondja, Kár oly soká törni a fejed rajta. A verssorok kezdőbetűi és az utolsó sor első két szava rejti az első főpolgármester vezeték- és keresztnevét. Kis különszobájukat bensőséges iróniával csak „Sasfészek"-ként emlegették. Kezdetben afféle, a szabadságharcra is visszaemlékező, amolyan titkos ellenzéki társaság volt. (Majd mindegyikük részt vett annak idején a reformkori politikai csatározásokban, a márciusi eseményeken, de a fegyveres küzdelmekben is. Az életben maradt ún. „márciusi ifjak" szinte kivétel nélkül a tagjai lettek.) A főváros egyesítése után az asztaltársaság „a városi politikára vitte át törekvéseinek súlypontját. Teljes erejükkel dolgoztak Budapest felvirágoztatásán, meg lévén győződve arról, hogy egy hatalmas magyar főváros az egész ország s abban a magyar állameszme megizmosodásának legnagyobb erőforrása lehet. A baráti összejöveteleken a kedélyes, kellemes együttlétben, vidám poharazás között születtek az ötletek, a 'Sasok' hatalommá nőttek Budapest életében" - írta róluk Magyar Elek.

4 A Sasok élén a „Fősas" (elnök) és a „Sasnagy" (titkár) állt. Elnökük Ráth Károly főpolgármester, majd Király Pál, a Jelenkor főszerkesztője, később Kléh István, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár elnöke volt, titkáruk hosszú évekig Sigray Pál. Neves Sastárs Szabó János (causarum regalium director), aki pompás hangja és - szinte minden összejövetelükön megnyilvánuló éneklőkedve és hajlandósága miatt a többiektől a „dallos" (így hangsúlyozva mondták és írták abban az időben!) állandó melléknevet, illetve jelzőt kapta, és Kaas Ivor báró, Gerlóczy Károly, Kamermayer Károly, Kármán Lajos, Győry Elek, id. Apáthy István - hogy csak a legjelentősebbeket soroljuk. Közéjük tartozott Feleki Miklós, a Nemzeti Színház művésze, azután Bánhidy József báró, Krajcsik Ferenc, Dánile Ernő, Cselka Nándor püspök, Horánszky Nándor, Polónyi Géza, Török József, a híres városatya és patikus, ifj. Ábrányi Kornél, Urvár Lajos, Radocza János, Hahóth Sándor, Halász Géza, Gebhardt Lajos, Luczenbacher Pál és még sokan mások. Korábban Sárossy Gyula, Vas Gereben, Bajza József stb. A Sasok egyik nevezetes, és még a gasztronómia történetében is jegyzett egyénisége volt Kamermayer Károly (1829-1897), az egyesített Budapest első polgármestere. Emlékét ma az V. kerületben tér és a Városház utcában szobor (Szabados Béla alkotása, 1942) őrzi. 1873. november 4-én, óriási szavazattöbbséggel, 44 éves korában került hivatalába. 1879-ben, 1885-ben és 47