Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Czaga Viktória: Testvérvárosokból főváros 30-38

Magyarország történelmi fényét képviseli.

19 Az 1869-1872. évi országgyűlésen hozott törvények is - az egyesítést kimondó 1872:XXXVI. törvénycikk előtt - egy egységes város kialakításának igényével születtek.

20 Ezen az országgyűlésen került sor a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat vitájára is, melynek során a városi képviselőknek nem sikerült a megyék rendezésétől függetleníteni a városok rendezését. Éppen ezért amikor 1870. július 16-án Wahrman Mór, Pest belvárosi képviselője Házmán Ferenc képviselőtársával közösen a főváros egyesítésére vonatkozó indítványát a t. ház asztalára tette, s az nemcsak az egyesítésre vonatkozó javaslatot foglalta magába, hanem azt is, hogy a fővárosról mint köztörvényhatóságról külön törvény alkottassék

21 - mert ez nemcsak a főváros, hanem az ország érdeke is

22 -, az indítvány heves vitát váltott ki a képviselők körében. Azt vetették Wahrman és Házmán szemére, hogy a fővárosnak - a többi várossal szemben - külön szabadságot akarnak biztosítani. Számos városi képviselő egyenesen a többi város megszégyenítésének tekintette az indítványt, s remélték, hogy Buda és Pest képviselői testvéreiket nem kivetik a jogból, hanem osztoznak velük abban. Ghyczy Kálmán még azzal is érvelt, hogy szükségtelen a külön törvény, mert vannak az országban gazdagabb városok is, mint Pest. Házmán azonban azzal védte indítványukat, „hogy ha nem volna, teremteni kellene fővárost", s hogy a város gazdagsága nemcsak anyagi javakból áll, hanem azokból a szellemi tőkékből is, amelyeket az ipar, a kereskedelem, a tudomány és a művészet hoz létre. A t. ház tehát ne kicsinyelje e javaslatot, hanem fogadja el, mert az a civilizáció manifesztuma: Buda és Pest „gyúpont", mint a mágnes vonzza magához az ország anyagi és szellemi erőit.

23 Az országgyűlés vége felé pedig - csatlakozva Jókai Mórnak, Pest terézvárosi képviselőjének indítványához - sürgette a törvény elfogadását

24 -, azonban mindkettőjüket leszavazták, s a városegyesítést csak a következő, az 1872-1875. évi országgyűlés emelte törvényerőre.

25 Tóth Vilmos belügyminiszter a törvényt előkészítendő 1871 márciusában „egy, a két város közéletében résztvevő és érdekeit szívén hordozó férfiakból alakított" szaktanácskozmányt hozott létre, amelybe a két város főpolgármestereit is - természetesen - meghívta.

26 Szentkirályi Mór aki ekkor már nem volt Pest város hivatalban lévő főpolgármestere, miután 1868-ban éppen a kormány és az önkormányzat között felmerült vitás kérdések miatt lemondott

27 - elvben nem ellenezte az egyesítést, de feltételekhez kívánta kötni, alighogy meghívást nyert az enquete-bizottságba, papírra vetette az egyesítés akadályait felsoroló különvéleményét. Eszerint: Budának földrajzi fekvése, helyzete miatt jövője nincs;

28 a város Pestre nézve csak terhet jelentene, késleltetve fejlődését; az egyesítéssel a magyar nyelv háttérbe szorulna, az ügyintézésben zavarok keletkeznének, mert ugyan Pesten is akadnak még városi képviselők, akik a magyar nyelvben nem eléggé jártasak, de Budán legalább ötven olyan városi képviselő van, aki a nyelvet egyáltalán nem bírja! Ám a legfőbb érve, hogy Pest jóval gazdagabb, jóval több a jövedelme, de a szükségletei is jóval nagyobbak, ezért többet is költ, és nem segítheti anyagilag a szegény Budát.

29 Szentkirályival ellentétben Házmán az enquete-bizottságnak azon tagjai közé tartozott, akik - az egyesítés országos és helyi fontossága közül az előbbit részesítve előnyben - ragaszkodtak ahhoz, hogy a törvény a városok egyesítését ne csak „elvileg", hanem éppen e kifejezés elhagyásával mondja ki.

30 Neki ugyanis nemcsak Szentkirályi különvéleményével kellett megbirkóznia, hanem saját városi képviselőtársai egy csoportjának kisebbségi véleményével is, akik éppen attól tartottak, hogy az egyesítés után is, mint eddig, Pestre áramlik majd minden anyagi haszon. Tisztában voltak azzal, hogy Pest az ipar és kereskedelem központja, Buda ellenben a föld- és szőlőművelésé, éppen ezért a két város polgárainak életmódja kibékíthetetlen ellentétben áll egymással. Pestnek van, Budának nincs vonzó városközpontja, hiszen a Vár még mindig katonai erődítmény. Az egyesítés jelképének tekintett Lánchíd pedig nemhogy segíti, de a hídvám által inkább akadályozza a közeledést. Az egyesítéssel a budaiak valójában nem nyernek semmit, cserébe viszont feladják évszázados önállóságukat;

31 sőt az egyesítés ellen nyilatkoztak - képviselőik csekély száma miatt féltve érde36