Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Katalógus : 1. Az egyesülés története : 2. A város hétköznapjai és ünnepei : 3. A város tudományos és művészeti élete 193-302

ként szerepelt: így vezette be Josef Fischer a Bécs melletti Laxenburgban berendezett Esterházy Galéria 1812-es katalógusába, és így említi őket az 1820-as Inventarium is. Amikor azonban 1869-ben Otto Mündlerrel, a párizsi Louvre szakértőjével felbecsültették az egész kollekciót, ő már Neufchatel neve alatt vette fel a listára a két festményt. Az 1561 -tői Nürnbergben élő mester a flamand portréfestés legjobb hagyományait, Anthonis Mor és Willem Key stílusának ismeretét hozta hazájából, ahonnan protestáns hite miatt kellett elmenekülnie. Az ábrázolt személyére vonatkozóan egy írott forrás igazíthat el, melyet R. A. Peltzer 1926-ban publikált. Paulus Behaim (1519-1568) nürnbergi építőmester számadáskönyvében olvasható ugyanis egy bejegyzés 1567-ben portréjának megfestetéséről „egy németalföldi" által, szőrmés kabátban, fél alakban. Ez a leírás éppen ráillene képünkre, bár a modellről ismert későbbi metszetportrétól kissé eltérő vonásokat mutat. A női képmást a házastárs ábrázolásának tekintik, amióta csak a szakirodalom ismeri, a lépték és bizonyos fokig a stílus eltérése is azt sugallja azonban, hogy eredetileg nem tartozott össze a két arckép. 3.1.27. Salomon van Ruysdael (Naarden, 1600-Haarlem 1681): Utasok kocsma előtt Beverwijk felé Olaj, vászon, 91x136,5 cm Szépművészeti Múzeum 294 A XVII. századi holland festmények az Esterházygyűjtemény igen jelentős hányadát tették ki (263 db a 637-ből), ami pontosan tükrözi gyűjtőjüknek, az 1756-tól 1833-ig élt Esterházy Miklós hercegnek és korának ízlését. Feltűnő ezen belül is a tájképek, egyfelől az itáliai emlékeket idéző, másfelől a holland hazai táj egyszerű szépségét dicsérő festmények sokasága. A haarlemi iskolát képviselő Ruysdael család tagjaitól hat kép jutott ezáltal az egykori Országos Képtárba. Az esőtől friss holland vidék meghitt hangulatát talán leghívebben visszaadni képes mester 1649-ben festette ezt a jellemző faluszéli látképet, a háttérben Beverwijk templomával. 3.1.28. Luca di Tömmé követője, „A Magdolna-legenda mestere": Szent Lőrinc Tempera, nyárfa, 56x27 cm Szépművészeti Múzeum 15 A régi magyar művészet történetének egyik első kutatója, Ipolyi Arnold azzal az elhatározott szándékkal gyűjtötte „a XVI. század előtti régibb festészeti iskolák és művelődés példányait", hogy ezzel pótolja az országos gyűjtemények hiányait. A hatvan korai olasz kép között, melyeket egy bizottság kiválasztása alapján adományozott az Országos Képtárnak, Lippo Memmi nevével szerepelt ez a Szent Lőrinc-kép. Az újabb kutatások derítették ki, hogy Luca di Tómé egy követőjének a műve, és eredetileg egy kisebb oltár egyik szárnyát képezte, amelynek másik darabja Szent Domonkost (Utrecht, Museum Catharijneconvent), különböző gyűjteményekben ma ismert öt predellaképe pedig a Magdolna-legenda jeleneteit ábrázolja. 3.1.29. Guidoccio Cozzarelli (Siena, 1450-Siena, 1516): Két angyal fej Tempera, nyárfa, 24,8x35 cm Szépművészeti Múzeum 19 Ipolyi Arnold 1867-ben, a kölni Ramboux-gyűjtemény árverésén Matteio di Giovanni műveként vásárolta ezt a töredék voltában is megkapó szépségű kis táblát. Bernhard Berenson 1911-ben állapította meg róla, hogy stílusa alapján inkább a Firenzéből érkezett mester egy sienai tanítványa, a miniatúraés predellakép festő Cozzarelli festhette. Arra vonatkozóan, hogy esetleg egy Tóbiás történetét ábrázoló sorozathoz tartozott volna, eddig nem rendelkezünk bizonyítékkal. EMLÉKMŰSZOBRÁSZA T A nemzet nagyjainak megörökítése iránti társadalmi igény a XIX. század első évtizedeiben indult meg, s a század második felében erősödött fel. így került sor 1869-ben József nádor, 1879-ben Eötvös József, 1880-ban Széchenyi István, 1882-ben Petőfi Sándor és 1887-ben Deák Ferenc szobrának felállítására. 1860-ban Széchenyi István gróf, a „legnagyobb magyar" tragikus halála olyan horderejű esemény volt, hogy emlékének megörökítése halaszthatatlanná vált. Mellszobrok, kisebb lélegzetű alkotások azonnal elkészültek, de az emlékmű felállítására csak öt év múlva hirdettek pályázatot. Érdemes megvizsgálni a pályázat történetét, mert a későbbi hasonló feladatok (Eötvös-, Deák-, Petőfi-, illetve a század végén Vörösmarty-, Kossuth- és Erzsébet királynéemlékszobrok) teljesítésének összes jellemzőit megtalálhatjuk. A pályázat művészeti szakbizottságának tagjai: Barabás Miklós, Than Mór, Alexy Károly, Szkalnitzky Antal voltak, elnök Waldstein János gróf. A pályázat meghirdetése csak akkor történhetett meg, 272