Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Pest-Buda vajon "mily kifejlésre képes"? 19-29

fekvő és a Dunához közeli részeit, így a pesti oldalon magát a Belvárost, budai oldalon pedig a Vízivárost és a Tabánt. A kortársak valósággal pánikba estek február utolsó heteiben, amikor az ár elérte Budapestet. „Ismét borzasztó reggelre virradtunk" - szól a naplóbejegyzés 1876. február 24-éről az abban az időben éppen a Lipót (ma Váci) utcában lakó Csorba házaspár tollából. Később arról olvashatni a naplóban, hogy Csorba Géza „átment Budára, hol a főúton a gyalogközlekedés lehetetlenné vált. Kocsik még járhatnak; kinn a Császár fürdőben, hol a meleg források elárasztották az alacsonyabb helyeket; a Lukács fürdő egészen víz alatt áll. Kijjebb nem mehetvén, a Császár fürdőtől visszajött. A Rácváros is el van borítva; kétségbeesés, rémület mindenfelé!"

15 Ám a pesti oldalon sem sokkal jobb a helyzet. A következő nap eseményeiről olvassuk a naplóban: „Reggeli után kimentünk a Malom utcán [Ferenc körút] a Duna-partra, hol az utca torkolatánál nagy erővel dolgozott a gőzszivattyú; a Duna nagyban árad; felmentünk a Vámházig, hol egy darabig néztük, mint úsznak a jégdarabok a hatalmas, haragvó folyam hátán. Még odább mentünk; a Fővámháztól felfelé most sorkatonaság őrzi a Dunapartot, s utasítja vissza a parthoz közel menni akaró közönséget. A partkapitánysági hivatal kis kőházacskája leomlással fenyeget. A felső partból már csak 6 lépcső van kinn; ... [később] az Üllői út végén kocsira ültünk, mely a Tüköry-gáthoz szállított minket; itt leszállva a kocsiról, borzasztó látvány terült el szemeink előtt; a házak mind víz alatt, mely a lejtősebb országúton a volt régi temetőt és a zsidókét fenyegeti elárasztással. ... Az út telve kocsikkal, melyek a látni és segíteni vágyó közönséget szállították ide; majd meg csónakokat hoztak ide, a tűzoltóság és utászkatonaság szorgalmasan dolgozik a töltések kijavításán, részben pedig újakat készít. A Tüköry-gáton túl már nem lehet messze menni, mert az út egészen víz alatt áll."

16 A hosszan idézett korabeli beszámoló egyszerre érzékelteti a pestiek nem teljesen alaptalan félelmét a veszélyesen áradó Dunától, valamint a parti védművek halaszthatatlan szükségességét. Jóllehet - szintén Reitter Ferenc elgondolásai nyomán - 1865-től már folytak rakpartépítési munkálatok,

17 ám ekkor, 1876-ban a Duna két partja korántsem volt még végig kiépítve. Ráadásul a közvetlenül mögötte lévő beépített terület sincs mindenhol megfelelően feltöltve. Példaként hadd utaljak a Fővámház mögötti telekre, erre épült az 1890-es évek derekán a Központi Vásárcsarnok. Amint az a Hild-Ybl Alapítvány által 1991 decemberében a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett Ybl-kiállításon is jól látszott nem egy 1890 előtti fényképen, a talajszint itt méterekkel a Fővámház feltöltött telkének a szintje alatt volt. S ez a helyzet máshol is. A folyó azonban nemcsak veszélyt jelentett a városokra, de kommunikációs szempontból határozottan kulcsszerepet játszott Pest és Buda lehetséges integrálásában. Ezen a téren a hidak jelentőségére kell elsősorban utalni. A Lánchíd ugyan már 1849 ősze óta összekötötte egymással a két várost, ám részint a hídpénz szedése miatt, részint azért, mert Pest gyors területi terjeszkedése nyomán mind többek számára esett túlságosan is távol a Lánchíd, a két oldal fizikai összekapcsolása szempontjából egymagában kevésnek bizonyult már ekkoriban. A Nagykörút kiépítésével adódott a lehetőség az akkor még messzi északi pontnak számító dunai összeköttetés megteremtésére a Margit híd révén. Ami a budai oldalon egyrészt a Margit körút majdani kiépítésére ösztönzött, másrészt megindította a Rózsadomb elsőként villákkal történő benépesítését. A nagyvárossá válást Budapest hallatlan gazdasági dinamizmusa alapozta meg. Pest már évtizedek óta jelentős kereskedővárosa az országnak, ám Buda inkább csak igazgatási szerepkörével tűnt ki; Óbuda viszont kifejezetten az alföldi mezővárosok agrárjellegét mintázta. Az egyesítés nyomán végérvényesen eldőlt, hogy Buda mint rezidenciális központ elveszti korábbi jelentőségét, jóllehet számos központi államigazgatási szervezet továbbra is a Várban kapott helyet. S mivel Buda modern gazdasági funkcióra sokáig egyáltalán nem tett szert, természetes, hogy az urbanizációt tekintve minden téren messze Pest mögött maradt. Óbuda funkcióváltása ugyanakkor egyszerre fakadt a fővárosba történt betagolódás puszta tényéből, valamint abból, hogy az 1880as évek filoxérajárványa megsemmisítette hagyományos gazdasági létalapját, a szőlőművelést. 26