Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A budapesti falképfestészet 161-174

daként tisztelték. A hatást fokozta Vörösmarty drámai költeményének, a reformkorban nagy sikert arató Csongor és Tündéjének sugárzó emléke is. A festői formaképzés érdekessége, hogy az ázsiainak tekintett mesealakok a görög mitológia isteneinek szerepében és germán mondai hősök formájában testesülnek meg. A képciklus elemei jól példázzák - már az induláskor - a pesti falképfestészet összetevőit, vagyis a még mindig presztízzsel bíró antikvitás szellemét, a bécsi közvetítéssel idekerült német formaideált és a nemzeties töltésű tartalmat. Az Árgírus-história látványosan közvetíti a kor egyik kedvenc ideáját, amely szerint a keletről idetelepült magyarság az elmúlt századokban integrálódott Európába, de ősi ázsiai - arculatát megőrizte. A mesesorozat kiegészül az ekkor kibontakozó Attila-mítosz jegyében festett kompozíciókkal is, így a teljes ciklus a romantikus nemzeteredet-felfogás képi megfogalmazásává áll össze. E nagyszabású indíttatás után készült el a műfaj hazai történetének kiemelkedő együttese a Magyar Nemzeti Múzeum évek óta üresen álló falaira (1873-76). A múzeumi díszlépcsőházat ékesítő képsorozat a magyar történelemből meríti tárgyát, és a múzeum funkciójával összefüggésLotz Károly: Tündér Ilona elülteti az aranyalmafát, 1865. Karton a Vigadó lépcsőházának falfestményeihez. Karton, szén, 122x240 cm,j. n. MNG Grafikai Osztály 3543. Lotz Károly: Tündér Ilona elhagyja Argirust, 1865. Karton a Vigadó díszlépcsőházának falfestményeihez. Karton, szén, 121x298 cm.,j. n. MNG Grafikai Osztály 3547