Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A budapesti falképfestészet 161-174

Wagner Sándor: (18..18..): Mátyás győzelme Holubár felett. A Vigadó csemegetárának elpusztult falképe, 1865. OMF Fotótár ben művelődéstörténeti fogantatású. A kifestés programja a magyar művészetben újdonság, filozofikus felfogású eszmei konstrukció. A kor vezéreszméjét absztrakt allegóriák és konkrét históriai jelenetek által, bonyolult rendszerbe építve, ikonológiai összefüggések sorozatán keresztül fejezi ki. A képek ismét Európának szánt üzenetet közvetítenek: a magyarság Ázsiából való kiözönlése óta, a nemesség vezetésével, a kereszténység felvétele által szakadatlanul civilizálódik. Figyelemre méltó eltérés a hasonló osztrák ciklusoktól, hogy amíg azok Ausztria államiságát és a Habsburg-dinasztia históriáját ábrázolják, addig nálunk az etnikum a történelem hordozója. Az elrendezés, a filozofikus megközelítés Peter von Cornelius hatását mutatja, akit Thannak, a múzeumi program iniciátorának Rómában személyesen is volt alkalma megismerni. A kifestésre való megbízást ismét Than és Lotz kapta, és a következő években ez a felállás állandósult. A munka során már ekkor kifejezésre jutott Lotz és Than tehetségének különbözősége. Lotz - aki a legendáris részt kapta - lendületet, sodrást vitt az egyes részletekbe, és néhány eredeti megoldást is kitalált. Than sajátossága a tökéletes rajz, de kompozíciói sablonosak, sőt tudálékosak. Minden képe centrális elrendezésű, tengelyszimmetrikus, a középső figura mellett álló vagy támaszkodó figurák középre tekintenek. Alakjai statikusak, méltóságteljesen korpulensek, akár német előképeik, Lotz romantikus hevét nála a kor közkeletű pátoszformulái helyettesítik. Ám mindkettőjük koloritja jellegzetesen tompa, a derengő falszínek kiszámított komplementer hatásokra építenek. Látszik, hogy a festők nem valami efemer alkotást kívántak létrehozni, hanem a századok által megszentelt klasszikus megoldások alkalmazásával, az örökkévalóságra tekintve dolgoztak. 767