Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A budapesti falképfestészet 161-174

a Képzőművészeti Társulat önkéntesei voltak. Ám ezeket az ad hoc jellegű bizottságokat 1871-től felváltotta az Országos Képzőművészeti Tanács 12 tagú szervezete, amely a minisztérium képzőművészettel kapcsolatos feladatait segítő hivatalos szerv volt. Alkalmanként a tanács saját kebeléből vagy meghívott tagokból további albizottságokat hozott létre egy-egy munka előkészítésére és levezetésére, de a végső döntést mindig a központi szerv hagyta jóvá. így a nagyszabású állami megrendelések sorsa egy kézben volt, a munkálatokkal a legmagasabb kormányszervek foglalkoztak, egy-egy nagyobb megbízás felügyelete magára a miniszterelnökre hárult. A középületekbe kerülő falképciklusok konceptusát az e célból alakult bizottságok dolgozták ki, alkalmanként a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Az elképzelések kialakulásáról, a munkák folyásáról a sajtó rendszeresen tájékoztatott. E sajtóközleményekre a közönség élénken figyelt és gyakran reagált, néha széles körű nyilvános vitát robbantva ki. A falkép óriási dimenzióinak következtében csak a legméltóbb tárgyat ábrázolhatja, és a kor uralkodó akadémiai értékorientációja szerint ez a nemzeti történelem ábrázolása. A magyar művészeti élet hangadói is a történelmi műfajban vélték megtalálni a „nemzeti iskola" méltó kiteljesedését. Ismeretes, hogy a historizáló táblaképek ekkorra dicsőségesen beteljesítették feladatukat Pesten, és valami vibráló várakozás érződik a továbblépést illetően. A reformkor óta tartó előrehaladás következő fokozatát végül is a historizáló falképek jelentik, ami furcsa módon motiválja a „nemzeti iskola" mibenlétét is. A magyar festők az általános európai falfestési gyakorlat jellegzetességeit hozzák Budapestre, alkotásaik a nemzetközi divatáramlatok egyedi sajátosságokat felmutató helyi hajtásai. Ám ezt a kortársak - kevés kivétellel - megelégedve veszik tudomásul, és örömmel konstatálják, hogy utolértük a nagy nemzetek művészetét. Az új műfaj kibontakozása így egyben a magyar képzőművészet fél évszázada tartó tudatos fejlesztésének a betetőzése is. Erre kiváló példa a Nemzeti Múzeum históriai ciklusa, ahol a művészek írásban lefektetett célja és a megrendelő testület határozott kívánsága az volt, hogy a nemzeti iskola csúcsműveinek szánt alkotások az európai divathoz igazodjanak. A múzeum ciklusa révén a magyar művészet szinkronba került a Nyugat hasonló törekvéseivel, amit talán azóta sem sikerült ismét megvalósítani. A KORSZAKOK A budapesti falképfestés története három korszakot mutat. Az első szakaszban (1863-1876) az eszmei mondanivaló és a megformálás a köznemesség vezetésével a reformkorban kialakult kulturális szféra egységét érzékelteti - az eredetmítosz, az európaiasodás és a nemzeti hivatástudat összefüggéseinek képi megfogalmazása által. Az első, hivatalos megrendelésre kifestett középület Pesten egy táncpalota, az újonnan épült Vigadó, Feszi Frigyes eredeti alkotása volt, egyben az első nagyobb volumenű világi munka, amelyre magyar festők állami megbízást kaptak (1863-1876). A kezdeményezés Pest város tanácsának érdeme, amely a Helytartótanácshoz intézett felterjesztésében jellemzően arra hivatkozik, hogy a Vigadó kifestésé azért szükséges, mert a külföldi monumentális középületekben is hasonló művek láthatók. A költségeket a cs. k. államminisztérium ösztöndíja fedezte, amit Lotz Károly azzal a kikötéssel kapott, hogy a magyar regéből választandó tárgyat fessen meg. (A hozzá csatlakozó Thant ugyancsak állami pénzből fizették.) Mivel a lelkesült korszellem egy reprezentatív históriai művet várt, ez furcsa helyzetet teremtett, hiszen végtére is egy könnyed szórakozásokra rendeltetett épületről volt szó. A dolgok szerencsés együttállása következtében a téma kérdése úgy oldódott meg, hogy Ipolyi Arnold 1854ben megjelent Magyar Mythologia című művéhez fordultak, és így került a Vigadó díszlépcsőházába Árgírus királyfi és Tündérszép Ilona meséje, amely jól megfelelt mind a históriai, mind a nemzeties elvárásoknak, könnyed, ugyanakkor magasztos téma. E mese valójában egy középkori európai vándor történet, de a kortársak még az őshazából származó, ázsiai eredetű magyar mon165