Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A budapesti falképfestészet 161-174

2.2.28. c. Ádám Károly palotájának szalonja,, falképekkel és ornamensekkel, (részlet) 1876 2.2.28. d. Ádám Károly palotájának szalonja, falképekkel és ornamensekkel, (részlet) 1876 nése a biedermeier kisszerűségéhez szokott Pest-Budán elementáris erővel hatott. A kortársak számára az Európa-szerte elfogadott esztétikai normák szerint a falkép a legmagasabb rangú-képzőművészeti műfaj, a tudományok által is támogatott akadémizmus csúcsteljesítménye. Tekintélyét többek között az adja, hogy minden más művészeti médiumnál közéletibb, mivel a művek valóban a „köz"-nek készülnek, nem múzeumok zárt falai őrzik őket. Hisz múzeumba csak az megy, aki már eleve érdeklődik a műtárgyak iránt, de színházba, pályaudvarra, városházára, iskolákba, templomokba stb. mindenki jár, és akaratlanul is szembesül a kompozíciókkal, így ezek az alkotások nagy hatással tárják a széles nyilvánosság - a polgárosodó közönség - elé az állami megrendelő üzeneteit, s közvetítik a hivatalos ideológiát, ízlésvilágot, eszményeket és morált, de kétségtelen, hogy magát a „művészetet" is. Az állami mecenatúra figyelmét mindez igen hamar a műfajra terelte, és egyre növekvő arányban vették igénybe reprezentációs és propagandisztikus lehetőségeit. A falképfestés divatja a XIX. század második felében egész Európában új virágkorát éli. Ismeretes, milyen fellendülés tapasztalható ekkoriban világszerte a városok fejlődésében, a modernizáció velejárójaként. Mindenütt sorra emelkednek az új funkciójú középületek, amelyeknek a falain a XVIII. század óta visszaszorult „mészfestmények", freskók jelennek meg. A példa Párizs és London, de hozzánk a gyakorlati megvalósítás lehetősége Bécsből került át, két fiatal mester, Than Mór és Lotz Károly keze által. Than és Lotz Kari Rahl professzor atelierjében tanultak, aki akkoriban Bécsben a műfaj megteremtője volt. Lotz részt vett mestere bécsifalképmegbízásainak kivitelezésében, nevét az osztrák művészettörténet-írás is számon tartja. Később más pesti festő is csatlakozott hozzájuk, közülük a legjelentősebb a müncheni professzor, Karl von Piloty-tanítványa, Székely Bertalan. A megrendelések ügyével különféle testületek, bizottságok foglalkoztak, amelyek művészeti szakemberekből és e kérdésekben járatos hivatalnokokból álltak. Az érintett személyek a városi adminisztráció vagy a Vallás és Közoktatási Minisztérium berkeiből verbuválódtak, továbbá 164