Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

Hanák Péter: Hogyan lett Budapest főváros a török uralom után? 13-14

L.8. Irinyi Sándor: Eötvös tér (Ferenc József-, ma Belgrád rakpart), 1884 várókat, körutakat, széles utcákat kell építeni, a Király utcát meg kell szüntetni, és egy nagy sugárutat kiépíteni a Ligetig stb. Ezt kétfelől opponálták. A városi kereskedőpolgárság rakpartot akart és raktárakat. Jó, jó, mondták, kell egy ilyen hosszú út is, de inkább a kereskedelmet építsük ki. Győr és Komárom volt a nagy vetélytárs az 1830-as, 40-es években, és ők úgy gondolták, hogy Budapestnek kell lennie a vasúti központnak, a raktárközpontnak, a kereskedelmi központnak. Harmadik véleményként pedig ott volt az a fajta magyar függetlenségi nemesi-dzsentri oppozíció, amelyik azt mondta, ugyan, minek nekünk promenád: sem az Andrássy-tervet, sem a polgárság tervét nem akarták elfogadni. Nagy összecsapásra került tehát sor, amelyből szerencsére Andrássyék kerültek ki győztesen, már csak azért is, mert a legvagyonosabb polgárság - nem is a legvagyonosabb, hanem a legokosabb -, Wahrmann Morék végül is melléjük álltak, és megszavazták az Andrássy út tervét - ez az 1870. évi X. törvénycikk -, megszavazták a körútépítés tervét, és pénzt is adtak hozzá. Ennek fejében persze kaptak telket is, építési koncessziókat is, tehát egy olyan kiegyezés jött létre, melyről történetírásunk sohasem ír. ír a 67-es kiegyezésről meg a 68-as kiegyezésről, de arról a kiegyezésről, amely Budapest kiépítésével kapcsolatban a főnemesség, a politikai vezetés és a gazdasági erőcsoportok közt jött létre, hallgat. Pedig ez a kiegyezés is létrejött, ezért van ma nekünk Andrássy utunk, kőrútunk meg egy elég szép városunk, melynek a kereskedelme és az ipara is kitűnő. Budapesti Negyed. Budapest, 1996