Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

Hanák Péter: Budapest, a modern Magyarország fővárosa 15-16

HANÁK PÉTER BUDAPEST, A MODERN MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA A honfoglaló magyarok fejedelmi törzse Buda és Pest környékén szállt meg, részben a Csepelszigeten, részben Óbudán. Itt, az óbudai révnél foglalta el a fejedelmi székhelyet Kurszán kündü, majd Árpád fejedelem is. Később a székhely ugyan változott, de a XIV. századra eldőlt, hogy Buda-Pest lesz a végleges főváros. Óbudán, a Gellért hegy környékén és vele szemben, a pesti parton alakultak ki a város települési központjai. Hadd említsem meg itt röviden a budapesti városfejlődés három lényeges mozzanatát. Először: érdemes hangsúlyozni, hogy Buda és Pest kezdettől fogva egy várost alkotott. A jobb parti részt akkortájt nem Budának nevezték, hanem ugyancsak Pestnek, olykor Kétpestnek, ami kemencét jelentett (feltehetően mészégető kemencét). A német túlsúly korában Buda német neve Ofen lett, de sokáig fennmaradt az azonos jelentésű Pest elnevezése is. Másodszor: nagyon is jellemző, hogy a város lakossága kezdettől fogva többetnikumú volt: főleg németekből, szlávokból, magyarokból állt, ám hamarosan megjelentek benne mohamedán és zsidó kereskedők is. Harmadszor: feltehetjük a kérdést, természeti adottságai vagy társadalmi-politikai kvalitásai alapozták-e meg Budapest centrális helyét és szerepét. Tény, hogy a város a Kárpát-medence nagy síkföldjeinek és hegyvidékeinek különösen alkalmas pontján, a vízi és hegyi utak találkozásánál fekszik. Voltaképpen három földrajzi régió és három kultúra keresztezi egymást a Dunát kétfelől átkaroló városban. Lakossága az ókortól kezdve felismerte és kihasználta ezt az összekapcsoló természeti fekvést. Centrális kereskedelmi jelentősége megelőzte várossá nyilvánítását. A fejlődés ezután olyan sikeres volt, hogy Nagy Lajos a XIV. század közepén Budára tette át a királyi székhelyet, s egy évszázad múlva Mátyás király ezeken az alapokon építette ki európai rangú fővárosát. Az akkoriban mintegy 30 ezer lakosú magyar főváros a reneszánsz és a humanizmus kelet-közép-európai virágoskertje volt. Vessünk egy pillantást a Kárpát-medence térképére. Budapest a közepe táján található, nem pontosan a geometriai, hanem a földrajzi közepe táján, ott, ahol a középhegység a síkfölddel találkozik. Látható továbbá, hogy a térség két alföldjét a Pilis és a Börzsöny-Cserhát hegység közötti keskeny völgyvonulat és a dunai vízi út köti össze. Ez a keskeny út Budapestnél egyszerre szélesre tárulkozik a Dunántúl és a Nagyalföld felé. A város első lakói a Szentendrei- és a Csepelsziget közti szakaszon oda települtek, ahol a Duna a legkeskenyebb, ahol a legkönnyebb az átkelés: Óbudánál és a Gellért-hegy környékén. Vonzotta őket a sok meleg vizű forrás - innen az első név: Ak-inko (meleg forrás, később Aquincum) -, és vonzották Buda erdei, szőlői, Pest termékeny síkföldje, régtől kitaposott kereskedelmi útjai. A kétparti elhelyezkedés nemcsak gazdasági előnyöket nyújtott, hanem védelmet is, és jó keresetet révészeknek, hajósoknak, halászoknak. Nem csoda, hogy Budapest már a középkorban a magyar királyság egyik székhelye, majd fővárosa lett. Ez a földrajzi fekvés bizonyára nagy szerepet játszott abban, hogy a XVIII. század ne csak a 15