Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében 127-146

egész konstrukció eszmei alapja, kifejezve azt, hogy Magyarország a kereszténység felvétele óta Európa művelt nemzeteinek közösségébe tartozik, az István lovaggá ütése téma pedig a nyugati értékek elfogadását jelezte. A Habsburg-ház és a magyarság kapcsolatára utalt a Morvamezei győ­zelem. Az üzenet itt is nyilvánvaló, e csatában a magyar sereg biztosította a győzelmet a cseh Ot­tokár fölött, és a történészek szerint a Habsburgoknak itt és ekkor nyílt lehetőségük arra, hogy a térség vezető dinasztiájává emelkedjenek. Különösen fontosnak tűnik az összeállításban Bethlen figurája, akit a magyar történelmi festészet témakészlet-hagyománya szerint tudósai közt kíván­tak látni, a kiírás még az ábrázolandó tudósokat is megjelölte. Ám a magyar kultúra pártfogójá­nak szerepén túl a Habsburgokkal állandóan küzdő, majd a nemzet jogainak biztosítása után bé­kéket kötő erdélyi fejedelem Deák előképeként is felfogható. Végül a Nagy Lajos Visegrádon kül­földi követeket fogad című históriai tájkép lett volna hivatott az ország hajdani nagyságára emlé­keztetni. Ez és a Szent István magára veszi a keresztségét nem készült el, de a Nemzeti Múzeum falképsorozatának programjában mindkettő megjelenik majd, és mivel a falképek készülő karton­jait Bécsben bemutatták, mégiscsak ott lebegett a tárlaton Eötvös szelleme. A kiállítási anyag végleges összeállítása Trefort Ágoston égisze alatt történt, minek során a koncepció módosult, amennyiben a magyar szabadságküzdelmekre emlékeztető ellenzéki fogan­tatású témák és hősök is megjelentek Bécsben. A Képzőművészeti Társulat 1871-ben küldte szét felhívását azon művészeknek, akiket elvárt a kiállításra. 16 Az első hír, amelyből arról értesülünk, hogy Bécsre készül a magyar művészvilág, Izsó Miklósról (1831-1875) jelent meg, aki ekkor egy nagyobb méretű népi zsáner mintázását kezdte el, „... amely hosszabb időt vesz igénybe". 17 1871. december 17-én zajlott le az első ülés a Hungária szállodában, amelyen mind a közpon­ti (művészek, műbarátok, intézeti igazgatók, politikailap-szerkesztők), mind a vidéki bizottság (gyárnokok, földbirtokosok, kereskedők) tagjai részt vettek. Ezután Telepy kiterjedt levelezést folytatott a meghívott mesterekkel. Munkácsy Mihály (1844-1900) fennmaradt válaszlevelei ar­ról tanúskodnak, hogy az egész magyar művésztársadalom nagy jelentőséget tulajdonított az ese­ménynek. 18 Á munkálatok 1872 nyarán lendültek neki. Az építészeti anyagról részben a főváros gondos­kodott. Az építészeti osztály bizottsága felkérte a főváros közgyűlését, hogy az 1862-től épült köz­épületek és magánházak terveit engedjék át a kiállításra. 19 Kinevezték a képzőművészeti rész szakbiztosát is a 39 éves Keleti Gusztáv (1834-1902), az újonnan létesült budapesti Országos Mintarajz Tanoda szervezője és igazgatója személyében. 20 Keleti ezután évtizedeken át kezében tartja majd a magyar művészet külföldön való megjelenésé­nek ügyét. Szerepe ambivalens, tudása biztos szakmai színvonalat garantált, és úgy tűnik, mint az első felsőfokú képzőművészeti iskola fejének, szívügye volt a fiatalok szerepeltetése, akik feltű­nően bő lehetőséget kaptak a tárlaton, de konzervativizmusa - mint ismeretes - a kiállítás után je­lentős károkat okozott. 21 Ekkor már „... festészeink készülnek a világkiállításra" - olvasni a pesti sajtóban. Úgy tűnik, a kultuszkormányzat minden lehetőséget felhasznált arra, hogy méltón és időben felkészüljön. A művészet támogatására évenként megszavazott állami pénzalapból 1872-ben több reménybeli ki­állítónak juttattak. Az OKT olyan művek készítésére adott állami megbízást, amelyeket Bécsben kívántak szerepeltetni, valamint az éves ösztöndíjakat is erre figyelve osztotta ki Hegedűs Lajos, aki Eötvös kezdeményezéseinek beteljesítésén fáradozott, a bécsi kollekció előteremtéséhez ismé­telt történelmikép pályázatot javasolt. 22 Döntött a kormány az 1872—73-as képzőművészeti ösztön­díjról is, amelyet a később nagy tekintélyű művészettörténész, a 26 éves Pasteiner Gyula budai gimnáziumi tanár kapott meg, hogy az itáliai reneszánsz művészetet tanulmányozza. A Pesti Nap­id művészeti tudósítójának kérte fel a díjazottat, akinek művészeti írásai ekkortól olvashatók a lap­ban. 23 129

Next

/
Thumbnails
Contents