Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)
TANULMÁNYOK - Csontos Katalin: Az első székesfővárosi múzeum 123-126
moly római kori település állt. A komolyabb feltárások azonban csak néhány évvel később kezdődhettek meg. 1878-ban a Műemlékek Országos Bizottsága felhívta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium figyelmét arra, hogy az óbudai római vízvezeték pilléreit a lakosság szép lassan teljesen elbontja. 1880 tavaszán a főváros és a műemlékbizottság Gömöri Havas vezetésével többször kiszállt a helyszínre, és megállapították, hogy a vízvezeték pilléreinél, a Csigadombon és a Papföldön ásatásokat kell folytatni a romok föltárása érdekében. Még ugyanennek az évnek az őszén Hampel József és Torma Károly vezetésével megkezdődtek az ásatások. A kormány 6000, a főváros pedig ebben és a következő évben is 2000 forintot szavazott meg a munkálatokra. Az 1882-es év feltárásai meggyőzték a közgyűlést, hogy a napvilágra került romok mily nagy jelentőségűek, és a következő évre 3000 forintot szavazott meg az ásatások folytatására. 1883-ban már csak Torma Károly vezette a munkákat. Ebben az évben a főváros megbízta Gömöri Havast, hogy rendezzen kiállítást az előkerült leletekből. 6 Azonban helyiség hiányában ez nem valósulhatott meg. Egyébként a kiállítás gondolata 1880-ban és 1882-ben is felmerült, 7 már ekkor igény mutatkozott a feltárt leletek bemutatására. A Műemlékek Országos Bizottsága 1882-ben javasolta egy aquincumi kiállítás megrendezését, melynek színhelye a III. kerületi elöljáróság egyik helyisége lett volna, de a Nemzeti Múzeum képviselője elutasította ezt a javaslatot azzal, hogy az aquincumi leletanyagból ők egy külön kiállítást terveznek bemutatni." 1884-ben Gerlóczy Károly alpolgármester lehetővé tette, hogy a következő évben megrendezendő országos kiállításon a főváros pavilonjában az Óbudán előkerült régészeti leletek is bemutatásra kerülhessenek. A tárló berendezésére Torma Károlyt bízta meg ; aki emellett fölajánlotta, „hogy az ásatások monographiáját meg fogja írni és a kiállítandó tárgyak catalogusát is az országos kiállítás megnyitásáig elkészítendi". 9 A kiállítás felügyeletével Gerlóczy Gömöri Havast bízta meg, aki elérte azt is, hogy a monográfia kiadására a közgyűlés 2500 forintot szavazott meg, azonban ez nem készült el. 1886-ban a régészet ügyei iránti érdeklődés nagyon alászállt. Gömöri Havas közbenjárására a közgyűlés ugyan megszavazott 1000 forintot, de ez csak a fenntartás és az őrzés költségeit fedezte. G. Havas Sándor az érdeklődés csökkenésének okát többek között abban látta, hogy a már évek óta tartó feltárásokról komolyabb tanulmány nem jelent meg, csak kisebb tárcákban olvashattak ezekről az érdeklődők. 10 1886-ban Gerlóczy Károly alpolgármester előterjesztette a fővárosi múzeum létesítéséről szóló javaslatát. A múzeum célját abban jelölte meg, hogy a főváros területén talált régészeti és a város történetéhez kapcsolódó egyéb emlékanyagot összegyűjtse és bemutassa a nagyközönség számára. Múzeumul az országos kiállítás területén épült képzőművészeti csarnokot jelölte meg. A múzeum ügye nagy visszhangot keltett, ám amíg a sajtóban lelkesedtek az ügyért, addig a szakma teljesen ellenkező álláspontra helyezkedett - nem a múzeumalapítással, hanem az épülettel volt bajuk. „Ha fővárosnak csakugyan oly tömérdek pénze van, hogy múzeumra is jut, ám folytassa az aquincumi ásatásokat és csináljon egy aquincumi múzeumot. Ez méltó czél lesz és lesz oly különlegessége, minővel kevés főváros az Alpeseken innen dicsekedhetik."" Kétségeiknek adtak hangot, hogy amíg a főváros költségkímélés céljából az óbudai ásatásokat beszüntette, addig a múzeum építésére miből tud áldozni. Valóban, ha azt nézzük, hol legyen az új múzeumépület, csak arra gondolhatunk, hogy a már folyó ásatások közelében érdemes ennek lennie. Hiszen már az ásatások kezdetén „... e váratlan eredmény élénk érdeklődést keltett a fővárosi lakosság minden körében. A munkálatok folyama alatt sok ezer ember látogatott el 'Aquincumba' az amphiteatrum megtekintésére". 12 1887-ben a fővárosi közgyűlés ismét 3000 forintot szavazott meg az ásatások folytatására, melyeket továbbra is Torma Károly vezetett, de maga mellé vette Kuzsinszky Bálintot, aki ekkor a 124