Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Csontos Katalin: Az első székesfővárosi múzeum 123-126

3.6.1. E. H. u. C. Millmann: Az aquincumi amfiteátrum ásatás közben, 1880 Nemzeti Múzeum régiségtárának gyakornoka volt. Az ásatások felügyeletével ismét Gömöri Havas Sándort bízták meg. Ebben az évben az eddigi gyakorlattal ellentétben már nem a Nemzeti Múzeum raktáraiba vándorolt a leletanyag, hanem a főváros által bérbe vett Krempel-malom egyik szobájában állította ki Kuzsinszky az előkerült anyagot. Ő maga így írt erről: „A gyűjtemény elhelyezésére gondolni sem lehetett alkalmasabb helyet, mint az ásatások helyszínén álló Krempelmalmot. Szerencsére sikerült is ott egy szobát bérbe vennünk, a hová aztán az összes aquincumi leleteket összehordtam, úgy hogy ma már együtt találja a látogató mindazt, a mit a kapa Aquincum romjaiból az utolsó öt évben felszínre hozott."

13 Az 1888-as évben Kuzsinszky feltárta a mithraeumot, és ez ismét az ásatásokra fordította a figyelmet. 1889-ben Bécsben tartották meg a németországi és bécsi antropológiai társulatok kongresszusát, melynek résztvevői látogatást tettek Aquincumban. A látogatókra mély benyomást tettek az ásatások és a kiállítás is. Havas boldogan nyújtotta át a Budapest Régiségeinek első kötetét a látogatóknak. A megjelenés előzményei a következők voltak: 1889 elején a fővárosi tanács fölkérte Havast, hogy részletes programban ismertesse az erre az évre is megszavazott 3000 forint felhasználási tervét. Havas terve három egyenlő részre osztotta az összeget: 1000 forint az ásatások folytatására, 1000 forint az őrzési, lakbéri kiadásokra, a szerszámok vásárlására, a Krempel-malomban egy külön helyiség bérlete, mely az állandó kiállítás színhelye lenne, a fennmaradó 1000 forint pedig az ásatásokon előkerült műemlékek és a leletanyag bemutatására fordítandó.

14 Joggal írhatta visszaemlékezésében Havas Sándor a következőket a kongresszusi látogatásról: „...elvitték Budapestnek és Aquincumnak jó hírét a nagy világba, és a külföldi lapok ismét örvendetes dolgokat írtak hazánkról, miben nem igen gyakran van részünk".

15 Ehhez nagyban hozzájá125