Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)
TANULMÁNYOK - Csontos Katalin: Az első székesfővárosi múzeum 123-126
CSONTOS KATALIN AZ ELSŐ SZÉKESFŐVÁROSI MÚZEUM Az Aquincumi Múzeum és későbbi jogutódai története szorosan összekapcsolódik a főváros területén folytatott régészeti feltárásokkal. A múlt századra jellemző nemzeti tudat erősödése hozzájárult a múlt történetének kutatásához, sorra alakultak a történeti egyletek, melyek a régészeti emlékek kutatását is célul tűzték maguk elé. Mindez elősegítette a hazai várostörténeti múzeumok kialakulását is. A fővárosban is igény volt egy, a város történetét bemutató múzeumra. Ennek a fejlődési folyamatnak első lépcsője volt az Aquincumi Múzeum. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc megalapította a Nemzeti Múzeumot, és 1813-ban József nádor kezdeményezésére kiadtak egy rendeletet, mely előírta, hogy a kincsleletekből a bécsi udvari éremtár elsődleges kiválasztása után a Nemzeti Múzeumot, illetve a pesti egyetem érem- és régiségtárát illeti az elővásárlási jog. 1 Ez a rendelkezés egészen az 1867-es kiegyezésig érvényben volt, kivéve az 1848-49-es szabadságharc idejét, amikor Kossuth rendelkezett arról, hogy a sáncépítési munkák folyamán talált régiségeket a lelőkörülmények pontos rögzítésével át kell adni a Nemzeti Múzeumnak. 2 Az országban a régészeti leletek gyűjtése a Nemzeti Múzeum feladata volt, de a múlt század 60-as éveitől egymás után szerveződtek a városi múzeumok. így például a győri múzeum 1859ben, a soproni 1867-ben, a nyíregyházi és a gyulai 1868-ban, a szombathelyi 1872-ben, a székesfehérvári 1873-ban, a szegedi 1883-ban nyílt meg. Ezeknek a múzeumoknak a létrejöttét elősegítették a gyűjtőtevékenységet is folytató különböző kulturális, régészeti egyletek, melyek sorra alakultak, és így gyorsították a gyűjteményalapítást. A Nemzeti Múzeum viszont a fővárosban volt, tehát az itt talált leletek ide kerülhettek. 3 1869-ben a Magyar Történelmi Társulatban Rómer Flóris javaslatot tett a városi múzeumok létrehozására. Tervezetet is készített, melyben pontosan meghatározta egy ilyen múzeum feladatkörét, gyűjtési tevékenységének szempontjait. A társulat bizottságot küldött ki, mely Rómer javaslatát azzal terjesztette a társulat elé, hogy az tudományos tekintélyével igyekezzék a főváros közgyűlését s a polgárságot az eszmének megnyerni. 4 A társulat támogatta Rómer elképzeléseit, és 1871-ben elküldték javaslataikat a városok vezetőségeihez. 1872-ben Pauler Tivadar miniszter megszervezte a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát. 1876-ban Budapesten rendezték meg a nemzetközi antropológiai és archeológiai kongresszust. A kongresszus résztvevőit Rómer Flóris kivezette a Hajógyári-szigeten levő római romokhoz és az amfiteátrumhoz. Az, hogy a nemzetközi tudományos élet is elismerte a kutatások eredményeit, újabb lendületet adott a kutatásnak. Már 1870-ben rendeletet adott ki a főváros az építkezések során előkerülő régiségek védelmére. A főváros területén az 1870-es években nagyarányú régészeti feltárások kezdődtek. „Ezen évtized elején a kormány és a főváros Ó-Budán, a hajdani Aquincum területén rendszeres ásatásokat vétetett foganatba, ennek folytán a régészethez fűzött ismereteknek tágabb tere nyílt, és a fővárosi régészeti és történelmi kutatásokra nézve egy újabb korszak vette kezdetét.. ." 5 1875-ben az óbudai Papföldön Rómer Flóris vezetésével próbaásatások kezdődtek, ahol komoly falakat, hypocaustum-oszlopokat, bélyeges téglákat találtak, melyek megerősítették az ásatót, hogy itt ko123
