Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

30. kép. Ifj. Dávid Károly-Borosnyay Pál-Harmos Zoltán százezres stadionja lejtős vasbeton tribünnel és öltözőtoronnyal (1952. nyár) TSM TF 32. doboz. Népstadion-építés 1948-55 csupán a rajzasztalon volt így, mivsl a vállalkozás feltételei közül úgyszólván csak a politikai akarat volt meg. A földalatti vasút kivitelezése 1952 nyarán már egyéves lemaradásban volt, s az átadás határidejét rövidesen meghatározatlan időre elhalasztották.

218 A stadion díszítése is számos problémát vetett fel. A hangsúlyozottan modern épület kialakításakor a tervezők elsősorban a funkciót tartották szem előtt, ezért a stadionnak még klasszikus értelemben vett homlokzata sem volt. így nemigen volt mód a hagyományos faldíszítések alkalmazására sem. Márpedig ez 1951-től kezdődően helytelen felfogásnak számított. Az 1951. áprilisi „nagy építészeti vitát" Révai József lényegében azzal zárta le, hogy a kártékony modernizmus helyébe a szocialista realizmus haladó eszméjét kell állítani. A programot az 1951. őszi pártkongresszus is felkarolta és határozatilag rögzítette, hogy Magyarországon meg kell teremteni a szocialista realista építészetet.

2

'

9 Mivel ekkoriban a stadion volt a legnagyobb egyedi felszíni építkezés, ezt az elvárást csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett kikerülni. A tervezőket nemegyszer érte bírálat hivatalos részről, amiért a Népstadion nem tükrözi eléggé a szocialista realizmus eszmeiségét, de szerencsére az építés ekkorra már olyan fázisba érkezett, amikor túlságosan költséges lett volna a megfelelő stílusjegyeket a lelátókra aggatni. A díszítéssel kapcsolatban először az a gondolat merült fel, hogy a nagylelátó felső körüljáróján helyeznének el szobrokat, de helyesen ismerték fel, hogy a figuratív díszítéseket a monumentális mű teljesen elnyomná, így ezt az ötletet hamarosan elvetették. Pátzay Pál szobrász, akit a Népművelési Minisztérium jelölt ki a művészeti munkák irányítására és koordinálására, a megoldást végül az ún. dromosz alkalmazásában találta meg. 0 javasolta, hogy a stadionhoz vezető út mentén „egyszerű mértani idomú kőtömbök sora közé ágbogas, sziluetthatású fém szoborcsoportokat" helyezzenek el, a tizenhat szobor témáját viszont már a párt agitációs és propagandaosztálya jelölte ki 1952 végén. Az illetékesek „a spWton kívül a DISZ mozgalmi munkát, a termelő munkát, a honvédelmet, a békevédelmet" emelték be a témák közé, így kerülhetett a Magyar Ifjúság Útjának nevezett együttesbe többek között az Éneklő fiatalok, a Felvonulók, a Gránátvetők, az Ipari tanulók, a Mezőgazdasági brigád és a Népi tánc című kompozíció. Takarékossági okokból azt a javaslatot is elfogadták, hogy két, eredetileg a földalatti állomás díszítésére szánt szobrot is ide vezényeljenek át - a Staféta és a Kosárlabdázás című alkotások ma is a szoborparkot díszítik.

220 A Népstadion öltözőépületének megtervezésére 1952 tavaszán meghívásos pályázatot hirdettek. Az első díjat a hat pályázó közül a Rimanóczy Gyula, Kleineisel János és Vass Zoltán által készített, reprezentatív szocreál épülete kapta (30. kép). Ily módon elfogadható kompromisszummal le is záralt a stadion építési stílusának kérdése. A fejépület és a dromosz nem bontotta meg túlságosan az aréna tiszta modern egységét, ugyanakkor a fejépülethez illő felvezetést adtak a hasonló stílben fogant szoborcsoportok. 67