Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

Az újabb mû megépítése persze még valószínűtlenebbé tette az amúgy is feszes határidő betartását. A beruházók és a kivitelezők hamarosan kérték is, hogy az Országos Tervhivatal az átadás időpontját augusztus 20-ra módosítsa. Az OT július 2-i értekezletén - melyen az építésügyi miniszter, a közlekedési miniszter, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság elnöke valamint a Budapesti Városi Tanács végrehajtó-bizottságának elnöke is jelen volt - úgy döntöttek, hogy az építkezést feszített tempóban kell folytatni úgy, hogy a stadiont 1953. április 4-én az öltözőépület nélkül meg lehessen nyitni. Vas Zoltán cserében megígérte, hogy az építkezés „minden segítséget megkap".

221 A stadionépítés költségei eközben rendületlenül emelkedtek. Az 1951 novemberében elfogadott 105 milliós költségvetés elvileg még érvényben volt ugyan, de 1952 végén a beruházók és az kivitelezők már 136 milliós, majd 140 milliós Összeggel számoltak, ráadásul az áprilisi átadást sem lehetett tartani. A késedelem és áliorfibilis költségek nagymértékben rontották a beruházás pozícióit, ráadásul 1953. február végén a stadionépítés egyik legfőbb támogatóját, Vas Zoltán tervhivatali elnököt, személyes okok miatt leváltották hivatalából. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a vállalkozást elvetették vagy hátrább sorolták volna, de a feszültségek kétségkívül némileg nehezítették az építők dolgát.

222 Az ünnepélyes megnyitó időpontjául végül augusztus 20-át szemelték ki, az építőknek pedig meg kellett elégedniük 125 millió forinttal. Tavasszal a munka gőzerővel folyt, a lelkes önkéntesek, ha csak néhány műszak erejéig is, szorgalmasan kivették a részüket az stadionépítésből. Sajnos az építkezésnek hívatlan vendégei is voltak - ám ezek főleg sötétedés után jártak. Mivel az év elejétől megkezdődött az egyre értékesebb anyagok beépítése, a stadion környékén elszaporodtak a tolvajok, akik éppen e hiánycikknek számító árukat dézsmálták rendszeresen. A bajt tetézte, hogy az ólomtömlőkkel, rézhuzalokkal és más értékes zsákmánnyal megpakolt tolvajok könnyedén megléptek a javarészt nyugdíjas őrszemek elől.

223 Az ellátás gondjai pedig éppen az építkezés hajrájában látszottak sokasodni. A politikai vezetés - amely nem járathatta le magát újabb határidő-módosítással - ugyan kitett magáért és gondoskodott a jó anyagszállításról, de azért valami mindig hiányzott. A párt központi vezetősége 1953 májusában szemlélőt küldött ki az építkezésre. Keleti Ferenc osztályvezető, jelentésének elején óvatosan úgy jellemezte az építkezés állását, hogy az „nem a legjobb". Később azonban már nem volt ilyen mértéktartó, és könyörtelenül elősorolta a munkaerőfronton, valamint az eszköz- és anyagellátásban jelentkező hiányokat.

224 Augusztusban már csaknem készen állt a stadion. A terveknek megfelelően helyükre kerültek a lelátókat burkoló vasbeton lépcsők, a nyugati oldali földsáncon és a nagylelátón pedig elkészültek a fenyőlécekből épített ülősorok. A díszpáholy, melynek építésénél az Államvédelmi Hatóság által megkövetelt biztonsági szempontokat is figyelembe vették, szintén készen állt a Nemzeti Sportcsarnoktól idáig vezető földalatti alagúton keresztül érkező notabilitások fogadására. Az építők részben a továbbépítést is előkészítették, hiszen a még hiányzó keleti lejtős nagylelátó húsz pilonjából hatot már elhelyeztek a földsánc lépcsői mellett. A fejépület - benne az öltözőkön és a zuhanyozókon kívül hatalmas előcsarnok, számos iroda, egy tanácsterem, a két szárnyon pedig vendéglátó-helyiségek - egyelőre csak három emelet magasságba emelkedett, a további nyolc szintet a stadion későbbi bővítésekor kívánták megépíteni. A keleti bejáratokhoz vezető parkosított felvonulási út két oldalán a szobrok mellett egy-egy 180 méter hosszú és tíz méter széles vízmedence nyújtózott, két oldalán a szoborcsoportok részére kiképzett helyekkel (31. kép).

225 Ekkor már mindenki a megnyitóra készült. A propagandisták hónapok óta dolgoztak a műsor összeállításán s ebben segítségükre volt Makarcev szovjet tanácsadó is, aki április végén felhívta a figyelmet néhány elkerülendő hibára. Mint azt a szervezők egyik jelentéséből megtudhatjuk, Makarcev arra építette fel kritikáját, hogy a műsorterv „túlságosan a sport céljait képviseli... Nem fejez ki valamilyen eszmét, nem fejezi ki a hazánkban folyó hatalmas építőmunkát.... Gondol például arra, hogy megfelelő színű ruhájú sportolókból kialakítani egy hullámzó búzatengert, amely mellett traktor halad, mely jelképezi a munkát; hullámzó Balaton kékruhás sportolókból, melyen vitorlás halad jelképezve a dolgozók üdü68