Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

A tervezők augusztus közepére részletesen is kidolgozták az új tervfeladatot. Az ugyanekkor elkészült modellen látható, hogy a 18 pilont tartalmazó nagylelátó - ez már a kistribünös elgondolásban is szerepelt - kelet felé további tíz-tíz csökkenő magasságú pilonnal bővült (30. kép). A lépcsőházként is szolgáló pilonok magassága a nyugati oldalon harminc méter, a keleti oldalon 18 méter volt, e vasbetonkolosszusokat azonban a Fecskés Tibor által tervezett csipkeszerű ornamentika csaknem kecsessé tette. Ezzel a földlelátó nyugati ívén 21 ezer ülőhely, a keleti karéjban pedig 27 ezer állóhely létesült, míg a vasbeton-tribünön összesen 52 ezer nézőnek jutott ülőhely. A monumentalitásában is elegáns lejtős betonteknő szerkezeti-esztétikai egyensúlyát a keleti oldalon elhelyezett öltözőépület adta meg. A stadiont a terv szerint 1953. május l-jén lehetett volna megnyitni, a területrendezés és a metróállomás átadása a következő évre maradt volna.

214 A Tervfeladatot Jóváhagyó Bizottság novemberi értekezlete szomorúan vette tudomásul, hogy a Népstadion kezdeti 45 millió forintos beruházási összege az évek során többszörösére növekedett és a százezer főre történő teljes kiépítés tervezett költsége már 158 milliónál járt. Ezen azonban már nem lehetett változtatni, takarékosságra csak a stadion részleges megépítése révén volt mód. A bizottság ezért elhatározta, hogy az első építési ütemet - mely a stadiont 78 ezres nézőközönség befogadására tette alkalmassá - 1953. április 4-re be kell fejezni, a második ütemet pedig külön döntés alapján későbbi időpontban kell megépíteni. Az első ütem megvalósítására 105 millió forintot irányzott elő s ez az összeg már a pályavilágítás költségeit is tartalmazta.

215 A határidő kényszere és az ismét bőven áradó pénzforrás felfrissítette az építkezés tempóját. Műszaki újítások révén a többhónapos téli kényszerpihenőket már korábban sikerült lerövidíteni, ennek eredményeként 1952 elejére minden pilon a helyére került, az év végére pedig az összekötő gerendákat is beemelték. Még mindig kevés volt azonban a munkáskéz - különösen a szakképzett munkaerő hiányzott. Az elmaradás 1951 tavaszán már olyan nagy volt, hogy megkezdték az önkéntes építőmunkások toborzását. Az önkéntes műszakok megszervezése 1952-ben a helyi testnevelési és sportbizottságok feladata volt, amelyek májusban utasítást kaptak arra, hogy megyénként 15-20 sportolót vagy más érdeklődőt vezényeljenek az építkezésre rendes fizetés ellenében. A kampány eredményeképpen 1952 nyarán kétszáz új dolgozó vette fel a munkát, októberben pedig már - a szokásos 3-400 helyett - több mint ezren dolgoztak a Népstadion építésén. Ez a mozgalom ugyan nem minden tekintetben váltotta be a reményeket, de kétségkívül eredményes volt, azonkívül reklámot is jelentett a Népstadion számára. Az építkezést a munkaverseny ekkoriban tetőző divatja sem kerülte el: 1952 februárjában hetvenöt stadionépítőt avattak sztahanovistává, Rákosi Mátyás közelgő 60. születésnapjára - március 9-re - pedig minden dolgozó ünnepi felajánlást tett. A munka tehát lendületet vett, még ha a anyaghiány okozott is némelykor fennakadásokat. Eleinte ugyanis az építési tömeganyagok szállítása hellyel-közzel folyamatosnak volt mondható, ám ahogy az építkezés intenzívebb szakaszába lépett, úgy szaporodtak az ellátási problémák. Sokszor a legegyszerűbb anyagokat sem lehetett beszerezni. Hiányoztak például az 1952 tavaszán esedékes vízszerelési munkákhoz szükséges ólomcsövek, a stadion hangosításához nélkülözhetetlen gyengeáramú kábelek kiutalásához pedig ugyanebben az évben - nyilván a kötelező éberség miatt - a honvédvezérkar főnökének engedélye kellett.

216 A Népstadion építéséhez egyéb beruházások is kapcsolódtak, a legnagyobb ezek közül a földalatti vasút volt. A minisztertanács még 1950. szeptember 17-én hozott határozatot a földalatti gyorsvasút építéséről, amit három lépcsőben kívánt megvalósítani: először a kelet-nyugati, majd az észak-déli vonalat, végül pedig a körgyűrűt építették volna ki Az első fázis a Déli pályaudvart és a Népstadiont összekötő kelet-nyugati földalatti volt, amelyet a tervek szerint 1955-re kellett megépíteni, a stadion és a Sztálin tér (a mai Deák tér és Erzsébet tér) közötti szakaszt azonban már 1954-ben át kellett adni a forgalomnak. A Népstadion állomás általános tervezését Nyiri István

217 kezdte meg 1950-ben. Mivel eredetileg itt lett volna a HÉV és a metró közös végállomása - ez később az Örs vezér terére került -, Nyiri a várócsarnok számára két kupolával fedett lejáratot tervezett. Ezek között hatvanméteres díszudvar állt volna szökőkúttal, az oszlopokra és az ablakszegélyekre vörösmárvány borítást szántak, magát az állomást pedig a békeharc mozzanatait felvillantó mozaikok és szobrok díszítették volna. Mindez azonban 66