Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87
milliós költségnövekedésről volt szó - ezzel a beruházás végösszege 54 millióra emelkedett volna -, de a Dávidék által 1950 decemberében készített két kimutatásban már 64,4 és 70,5 milliós összköltség szerepelt, amihez még különböző járulékos kiadások jöttek mintegy 30 milliós értékben. 208 Akiadások tehát egyre csak nőttek, miközben az is kiderült, hogy a stadion 1952 tavaszára bajosan készül el. Ekkor közbelépett a Tervfeladatot Jóváhagyó Bizottság. A megállapított keretet jóval túllépő költségvetést elutasította, de esetleg hajlandó lett volna 1953. május 1-jére kitolni az építési határidőt, amennyiben a stadiont 1951-ben részlegesen használatba lehet venni. A bizottság január 30-án szemlét és megbeszélést tartott az építkezésen, majd úgy határozott, hogy a stadiont - lehetőleg - 1952. április l-jén nyitják meg. Ekkorra kellett elkészülnie a földsánctribünnek és a nyugati nagylelátónak, míg a kistribün építése folyamatosan haladt volna tovább a később kijelölendő határidőig. 209 Az új tervek 1951 februárjában nyerték el végleges formájukat. A rajzok és a modellek sportszempontból logikus elrendezésű, ám szerkezetileg és esztétikailag nem teljesen egységes lelátórendszert mutatnak (29. kép). A nyugati oldal immár 17 szektoros óriástribünjével szemben a körsánc fölött pilléreken nyugvó, mintegy 14 ezer nézőt befogadó egyszintes vasbeton lelátó állt, mögötte a széleken egy-egy vasbeton torony. A szellemes és célszerű megoldás ellen csupán az szólt - és talán ez szolgált a bírálatok alapjául is -, hogy a földsánc fölé emelkedő lelátók eltérő szerkezetükkel és formájukkal megbontották volna az épület egységét, és így a stadion - különösen a tervezett felvonulási út felől - kissé zavaros képet nyújtott volna. Az érkező ugyanis a körlelátó lépcsőfeljárói fölött a kistribün pilléreit és alját látta volna, előtte az öltözőépületet és a tornyokat, a széleken pedig a szemközti nagytribün csonka falait. A költségvetés időközben tovább nőtt: az ötvenezer nézőre tervezett földlelátóval, immár 34 ezer férőhelyes nagy tribünnel és 14 ezres kis tribünnel épülő stadion várható költségei ekkor már meghaladták a 82 millió forintot. 210 A Városépítési Tervező Iroda (VÁTI) szintén elkészítette a stadionépítéssel kapcsolatos tervfeladatát, melyet a Tervhivatal február közepén tárgyalt. Éppen azokban a napokban, amikor Gerő az MDP II. kongresszusán bejelentette az ötéves terv mutatóinak általános felemelését - s benne az épülő Népstadion bővítését. A VÁTI előterjesztését azonban hamarosan vissza is küldték, mert az nem foglalkozott a sporttelep külső közlekedésével. Mivel a tervhivatal ragaszkodott ahhoz, hogy a kész felterjesztés már a közlekedési kérdéseket is tartalmazza, újabb szakértőket kellett bevonni, ami ismét több hónapos késedelmet okozott. (Ráadásul kiderült, hogy a Vorosilov utat forgalmi és esztétikai okokból még az átadás előtt le kell süllyeszteni - ez több mint kétmillió forinttal terhelte meg a beruházást.) A kivitelező eközben alkudozni próbált: a munkák ütemezését eleve 1952. július 1-jei határidőre dolgozta ki, ehhez pedig az 1951. évre ajánlott 22 millió forintos tervhitel helyett 30 milliót igényelt. 211 A huzakodásnak az Építésügyi Minisztérium vetett véget: elvetette a kistribün gondolatát és június végén elvben hozzájárult a tervezőcsoport által nemrégiben készített új tervek megvalósításához. Dávidék ekkor a csonka nyugati vasbeton tribün továbbépítését javasolták a keleti fejépület irányába fokozatosan csökkenő lelátómagassággal. Már ekkor látszott, hogy az így mintegy 105 ezresre bővülő stadion költségei legalább 15 millió forinttal nőnek. (A Fővárosi Beruházási Vállalat kalkulációjában már egyenesen 115 milliós végösszeg szerepelt.) Ekkor ismét felmerült, hogy csaknem egy évvel később: 1953. május 1-én legyen az átadás. A határidő megváltoztatása a lemaradás és a tervezett bővítés miatt föltétlenül indokolt volt s ezt az Országos Tervhivatalban 1951. július 13-án tartott értekezlet is méltányolta. Még olyan vélemény is elhangzott, hogy mivel 1952-ben úgyis mindenki a helsinki olimpiára figyel, a téli és kora tavaszi hónapok pedig nem kimondottan számítanak főidénynek a szabadtéri sportban, a halasztással a magyar sport talán többet nyer, mint amennyit veszít. 212 A határidő kitolása nem jelentette azt, hogy a tempón akár a legkisebb mértékben is lazítani lehetett volna. Annál is kevésbé, mivel Gerő Ernő államminiszter májusban beterjesztette a népgazdasági terv mutatóinak felemeléséről szóló törvényjavaslatot, amely a megszokott gyorsas aggal öt nap alatt végig is robogott az országgyűlés szavazógépezetén. A stadionra vonatkozó törvényszakasz kimondta, hogy az „ötéves tervidőszakban befejezendő budapesti népstadiont úgy kell megépíteni, hogy az eredeti ötéves tervben előirányzott 70 000 helyett 100 000 néző befogadására legyen alkalmas". 213 65
