Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

sal - már elhárították. Az Államgazdasági Bizottság azonban 1950. február 7-én - nem éppen váratlanul - a stadion mihamarabbi teljes megépítése mellett döntött. Vas Zoltán tervhivatali elnök ennek értelmében február végén kiadta a Népstadion tervcélját, Hegyi Gyula pedig a Sporthivatal részéről április l-jén elkészítette a tervezési feladatot: eszerint a Népstadion építését 1951. december 3l-re be kell befejezni, összesen mintegy 50 millió forintos költségvetés mellett. A stadionépítők jól tudták, hogy a lehetetlenül szűk határidőt képtelenség tartani, ám rövidesen ennél is nagyobb kihívással kerültek szembe. A rajzok és a modellek megtekintése után ugyanis a minisztertanács már annak lehetőségét kereste, miképpen lehetne a stadion befogadóképességét százezresre növelni.

205 A bővítés természetesen csak a nemrégiben felterjesztett tervek alapján volt elképzelhető, hiszen a tervezők már így is jelentősen el voltak maradva a „tervszolgáltatással", ami jócskán lassította a kivitelezést. (Később a tervező iroda a Nemzeti Sportcsarnok félkész edzőépületében ütötte fel a tanyáját, s így közvetlenebb kapcsolatba került az építőkkel.) A nézőhelyek számának növelésére több megoldás kínálkozott. A tervezés korábbi fázisaiban már többször is megfogalmazódott, hogy a küzdőtérre jobb rálátást nyújtó helyek számát kell növelni, ez pedig azt jelentette, hogy a pálya hosszanti oldala mentén kell a bővítést végrehajtani. Ezzel elesett az a lehetőség, hogy a nagylelátó csonka végeihez további szektorokat toldjanak, hiszen ez éppen a rossz nézőhelyek számát szaporította volna. Hasonlóképpen le kellett mondani a nyugati oldal tribünjének további emeléséről is, mivel ezáltal az ülőhelyek jelentős része túl nagy távolságra került volna a küzdőtértől. E megfontolások arra vezették a tervezőket, hogy a nyugati vasbeton lelátó ellenpontjaként hasonló tribünt emeljenek a földlelátó keleti félkaréja fölé is Dávid március végén értesítette is Hegyit, hogy a keleti oldalon mintegy húszezer néző befogadására alkalmas tribün fog felépülni.

206 A kivitelezési munkák azonban egyelőre a hetvenezres stadion tervei szerint folytak tovább - mégpedig eléggé vontatottan. A szokásos ellenőrzés 1950 tavaszán súlyos hiányosságokat tapasztalt: késedelmes szállítások, szakszerűtlen gépkezelés, hanyag karbantartás, állandó raktározási problémák szerepeltek a bűnlajstromban. A jelentés külön kiemelte, hogy a betonelemek silány vasalása és gyönge kötőanyaga miatt a szerkezet veszélyessé válhat. A nagyon is vegyes minőségű cement és vasanyag csakugyan sokáig gondokat okozott. Eleinte ugyanis a szokásos cementmennyiséget adagolták, holott a rossz cementből a megfelelő szilárdság eléréséhez kb. 25%-kal többet kellett volna a betonelemekhez felhasználni. Amikor a kivitelezők a biztonságot szem előtt tartva megemelték a cementarányt, az anyagtakarékosságra ügyelő tervhivatal a pazarlás vádjával lépett fel. A „levesbeton" alkalmazása a héjazat, vagyis a földsánc betonlépcsőinek esetében még csak a gyorsabb korrózió veszélyét idézte fel. Később azonban, 1952 folyamán, a vasbeton lelátó építésekor a pilonok falazatában jelentkező anyagminőségi és kiviteli hibák már a teherhordó szerkezetet is fenyegették, ezért szükséges volt a lépcsősorok hatalmas súlyát közvetlenül az alapra átterhelő keretrendszer beépítése, hogy a nagy tribün tömege ne közvetlenül a lépcsőházak falazatára nehezedjék. Állandó nehézséget jelentett még, hogy aratás idején az amúgy is alacsony munkáslétszám mindig erőteljesen csökkent. Gyakorta akadozott az építőanyag-ellátás is: 1950 nyarán csaknem leállt az építkezés, mivel a szállítandó, sőt olykor a már leszállított anyagot is központi utasításra egyszerűen átirányították a népgazdaságilag fontosabb építkezésekre - pl. Dunapentelére.

207 Ugyanekkor a kormány az immár felemelt nézőszámú stadion forgalmának megjavítására tervbe vette a megépítendő földalatti vasút Népstadion állomásának mielőbbi átadását. Dávidék 1950 őszén alternatív javaslattal álltak elő a stadionbővítés ügyében. Eszerint az újabb harmincezer férőhelyet úgy is ki lehetett volna alakítani - mindössze négymilliós költséggel -, hogy a már meglévő nézőhelyeket valamivel sűrűbben helyezik el, a nagytribünhöz még egy-egy szektort illesztenek, a keleti újságírópáholy fölé pedig emelt kistribünt építenek. Az Országos Tervhivatal, a Fővárosi Tanács, az Országos Sporthivatal és a Fővárosi Magasépítési Beruházó és Kivitelező Vállalat képviselői november közepén tartott értekezletükön támogatták az ötletet és egyben 1952. május 1-jére tolták ki az építés határidejét. Az értekezlet előterjesztéseihez Vas Zoltán is hozzájárult, így nem volt akadálya, hogy az építészcsoport rögzítse a terveket. A tervezés során persze a büdzsé is módosult. Eleinte csak négy64