Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

hosszú tanulmányban méltatta Árkay és Borbíró tervét. Kaffka a Nemzeti Stadion ügyét mint a Tabán és az Erzsébet sugárút rendezése mellett legfontosabb városrendezési kérdést mutatta be, s ezzel lényegében elfogadta Borbíró elméleti kiindulását. Mint írta: „sportváros... csak ott tud kialakulni, ahol a város levegője fertőzetlen, bőségesen van szabad terület és víz, van síkság és hegy egyaránt, a közlekedés kérdése vagy már meg van oldva, vagy megoldható, s legfőképpen ott, ahol a kialakuló új városrész a stadion körül csoportosult centrumával szervesen bekapcsolható a város egész rendezési tervébe". Mivel Magyarországnak reménye van az 1944-es, esetleg már az 1940-es olimpia megrendezésére - folytatta Kaffka - a százezres stadionnak 1936-ra készen kell állnia, majd az egész sportkomplexumnak is meg kell épülnie. A korábbi elhelyezési tervek, melyek a stadiont a városközpontba vitték volna, már nem időszerűek, hiszen általános tendencia, hogy a sportligeteket a nagyvárosok határában építik fel. Kaffka „elborzadva" emlékezett vissza arra, hogy szűk évtizeddel korábban kevés híján a régi lóversenytéren épült fel a stadion, „a Keleti pályaudvar fekete környékének füstös levegőjében, ahonnét a megszennyezett levegő és szűk tér, rossz közlekedés még a lóversenyzőket is elűzte. Valóban csodálatraméltó, hogy nemrég még elképzelték azt, hogy a sportoló emberi tüdőnek jó lesz az a levegő, amit már a lovak sem bírtak ki". (A galopp valóban részben ezen okok miatt költözött ki a Kerepesi útra 1925-ben.) Kaffka szerint sportépületek csak állandóan tiszta levegőjű környezetbe telepíthetők, s ezért a stadiont a budai oldalon kell felépíteni. A pesti helyszínekkel - Rákos, Angyalföld, Kis-Rákos, Herminamező, régi lóversenytér, Népliget - „nem is érdemes részletesebben foglalkozni, mert a por, piszok és füst remélhetőleg minél előbb elfojtja ezeket a merényletszerű gondolatokat". De nem felel meg sportcélokra a pesti oldal legkedvezőbbnek tűnő része, a Vizafogó sem. A magas feltöltési költségek miatt elvetendő Lágymányos és a Nádor-kert is, míg a Kis-Gellérthegy volt téglabányáját (ma katonai terület a Déli pályaudvar bejárati alagútja fölött) rossz közlekedése teszi alkalmatlanná. Buda északnyugati része „egészségügyi szempontból az egyedüli helyes" - kedvező helyeket kínál, de a Bécsi úti téglagyár közlekedése nem jó, a Kaszás-rét pedig beépült. A közeli dunai szigetek közlekedése szintén problematikus, de az Óbudai-sziget megfelelő folyamszabályozás után ideális sportliget lehetne. A sziget és az óbudai partszakasz pár száz méteres összekötése el tudná vezetni a forgalmat, s az öbölben evezősversenyek megrendezésére is mód nyílna. Kaffka azonban kénytelen volt ezt az elgondolást is elvetni, mert „lehetetlenné teszi a szerencsétlenül elhelyezett óbudai gázgyár, városrendezési múltunk kiáltó szégyene, ami füsttel és bűzzel árasztja el a főváros legjobb sportterületét". (Az óbudai gázgyárat 1913 októberében helyezték üzembe, lebontásáról ekkor szó sem lehetett.) Ezzel a cikkíró - képzeletbeli fővárosi sétája végén - el is jutott céljához: a Rómaifürdőtől a Mocsáros-dűlőn, az Aranyhegyen és az Üröm-hegyen át a Péter-hegyig húzódó területhez. E térség különböző irányokba lejtő dombjaival, erdeivel és kies lapályaival, számos hévforrásával és kristálytiszta levegőjével, valamint a közeli Duna-parttal Kaffka előtt a tökéletes sportváros kulisszáiként jelent meg: „Amíg a római világ emlékei közelében az atlétikai és tornamérkőzések zajlanának, a visegrádi vár felé futnának a maratóni futók, nyugat felé zúgnának a versenyautók, a Dunán zajlanának a vízi versenyek - a régi római forrásokban az úszóversenyek - addig megjelennének a levegőben a jövő előhírnökei és csendesen szállnának le a Hármashatár ormáról a vitorlázó repülők."

128 Ruisz Rezső székesfővárosi közlekedési szakértő 1934 tavaszán elsősorban forgalmi szempontból tekintette át az előadott stadionterveket. Az ő szigorú ítéletének azután a legtöbb helyszín áldozatul is esett: megbukott a Vérmező, a régi lóversenytér és a Tarnay-puszta, az újlaki és a pasaréti agyaggödör, a Margitsziget és a Kaszás-rét, Herminamező és a kis-rákosi gyakorlótér. Azon területek közül, amelyek mégis alkalmasnak mutatkoztak, Ruisz különböző megfontolások miatt hátrább sorolta Lágymányost és a Nádor-kertet, valamint a Népligetet és a Vizafogót. Ily módon a legjobbak között az Aranyhegy, a Rákosi-rét és az Óbudai-sziget maradt - közöttük is első helyen az Aranyhegy. Ruiszt az óbudai elhelyezéshez szükséges infrastrukturális beruházások sem aggasztották: a főváros számításai szerinti nem egészen hárommilliós közlekedési és csatornázási munkákat mint az egész városrész javát szolgáló fontos és időszerű fejlesztést tekintette.

129 43