Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

mi munkáscsoport. Számukra vezetést biztosítottak, amit különösen az iskolákkal kapcsolatosan tartottak fontosnak: „Az iskolák szakszerű vezetése sok időt vett igénybe, de a munka nem lesz eredménytelen, mert a főváros régi múltját bizonyító múzeumi tárgyak megbecsülése bizonyosan növekedni fog, ha az új generáció figyelmét ismételten ezek felé fordítjuk."

199 Katalógus mellett a tanulók számára rövid ismertetőt is kiadtak.

200 A kiállítás szakmai visszhangja igen kedvező, elismerő volt. Dercsényi Dezső így írt róla: „Bár az ostrom fokozott mértékben sújtotta Budapest székesfőváros múzeumait, mégis örvendetes aktivitást mutatnak és ismételten bizonyságot tesznek munkakedvükről, alkotni tudásukról... A fővárosi múzeumok az anyagi gondokkal küzdő, az infláció sarkantyújától hajszolt pesti ember elé mentek és a város szívébe, a Károlyi-palotába hozták el anyaguk javát, legértékesebb műtárgyaikat." A kiállítás „rendkívül gazdag", s a Fővárosi Képtár közel egy éve rendezett kiállításához „most méltón csatlakozik ... a többi fővárosi múzeumnak ez az impozáns seregszemléje."

201 A Budapest múltja című kiállítás november 17-ig volt nyitva. Decemberben, a Fővárosi Képtár rendezésében nyílt meg a Fiatal magyar képzőművészek kiállítása.

202 Ugyancsak decemberben került sor a tanács által szervezett Budapest talpra áll című tárlatra, amelynek anyaggyűjtésében és rendezésében a múzeum is részt vett. A kiállítás a főváros újjáépítését mutatta be.

203 A múzeum légkörét, nehéz körülmények között végzett munkáját időnként megzavarták a létszámcsökkentést célzó felsőbb utasítások,

204 amelyekre jelentéseket kellett készíteni a munkakörökről, az azokat ellátók létszámáról és javaslatokat tenni munkakörök összevonására. A múzeum vezetése úgy foglalt állást, hogy nemcsak hogy munkaköröket nem tudnak összevonni, hanem még további alkalmazottakra van szükség.

205 Ezután következett a „megbízhatatlan" értelmiségi alkalmazottak Bélistára felvételéről szóló utasítás. Az összetartást, az intézmény érdekeinek figyelembevételét tükrözi a Dómján Árpád szobrász-restaurátor elnökletével összeült üzemi bizottság ezzel kapcsolatos állásfoglalása. Ebben kijelentik, hogy a háború után az antidemokratikus elemeket elbocsátották, s most már nincs ilyen alkalmazott. A munkások kedvezően nyilatkoztak a tisztviselők demokratikus magatartásáról. A múzeumban nemcsak a demokráciában, hanem a „reakció idején" is „a munkás és tudós testvérekként dolgoztak együtt", mert a közös cél, a főváros múltjának kutatása egyformán lelkesítette a tudóst és a munkást. „A reakciós igazgatás, mely a kulturális fejlődést nem tartotta fontosnak, s a fővárosi múzeum demokratikus szellemét nem helyeselte, a tisztviselők létszámát sem gyarapította." Ezért a fővárosi múzeumnál „oly kevés tisztviselő van, hogy a demokrácia magasabb kultúrigényének kielégítésére talán kevés is, de csökkentésről itt szó sem lehet."

206 Az intézmény vezetése is megállapította a létszámról készített jelentésében: „Miután 1938 óta a múzeumok újabb osztályokkal bővültek, szükséges volna már régen a létszám növelése, mely azóta sem következett be."

207 Az idézett iratok tükrözik az új politikai rendszer kívánalmait is: a múlt elmarasztalását és az új elvárásoknak - legalábbis kifejezésekben való - megfelelést. A fennmaradt iratok szerint a létszámcsökkentést sikerült kivédeni, de új alkalmazásokra sem került sor. Nagy Lajos a polgármestertől a Budapest múltja című kiállítás őrzésére öt „hadigondozott rokkant" felvételének engedélyezését kérte, hogy más munkától ne kelljen elvonnia dolgozókat, a válasz szerint azonban a Bélistázások befejezéséig tilos új munkaerő alkalmazása.

208 Az ősz folyamán a munkabérek kifizetése is gondot okozott, mivel a tanács bérkerete kifogyott. Ezért a dolgozóknak biztosított villamosjegyekkel való takarékoskodás céljából október közepétől ötnapos munkaheteket vezettek be oly módon, hogy öt héten át hat napot kellett dolgozni, s minden hatodik hét kényszerszabadság volt.

209 A múzeum életében az 1946-os esztendő is szomorú eseménnyel zárult: elhunyt Nagy Lajos igazgató. Már szeptember elejétől nem tudott bejárni hivatalába, de betegágyából is irányította az intézményt. Állapota súlyosbodása miatt a polgármester november 25-én megbízta Kopp Jenőt a központi igazgató helyettesítésével.

210 Nagy Lajos ugyanekkor értesült arról, hogy egyetemi nyilvános rendes tanári címet adományoztak számára, Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter indoklása szerint „a tudományos szakirodalom művelése és az egyetemi oktatás terén kifejtett érdemei elismeréséül".

211 Ebből az 291