Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

alkalomból november 26-án a Fővárosi Tanács múzeumi igazgatói értekezletet hívott össze, amelyen jelen volt a tanácsi XI. ügyosztály részéről Péczely Béla főjegyző, Katona Lajos tanácsjegyző, a múzeumi szervezet részéről Kopp Jenő, Schoen Arnold osztályigazgatók, Gerevich László, Szilágyi János és Bertalan Vilmos megbízott igazgatók. Az értekezletet Péczely Béla tájékoztatta az eseményről, méltatva Nagy Lajos érdemeit: az ő nevéhez fűződik „az aquincumi kutatások új, intenzív megindulása... a nagyszabású római erődláncot az ő biztos érzéke hozta napvilágra ... az aquincumi polgár mindennapi életét is megfoghatóvá tette ...", ugyancsak az ő érdeme az aquincumi orgona felfedezése és tudományos megoldása, a bennszülött fazekasság és a főváros őskorának kutatása, az Eskü téri római tábor felfedezése és a Földalatti Múzeum berendezése, a Régészeti és Ásatási Intézet létrehozása. Az értekezlet elhatározta, hogy „jókívánságait... jegyzőkönyvébe foglalja és ennek a... kivonatát... küldöttség által adja át, megbízva a küldöttséget, hogy összes munkatársuk legbensőbb ragaszkodását és igaz jókívánságait tolmácsolja."

212 Nagy Lajos december 10-én hunyt el 49 éves korában. A Kerepesi úti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen, december 14-én temették el. Halálával nagy veszteség érte a Fővárosi Múzeumot és a magyar régészetet. A sajtóban is méltatták érdemeit, vezetői tevékenységéről megállapítva: „Annyi bizonyos, hogy a főváros jelenlegi múzeumi státusában nincs senki, aki ezt a feladatkört maradéktalanul el tudná látni."

213 Nagy Lajost még utolsó napjaiban is újabb tanulmány megírása foglalkoztatta.

214 Tervei között szerepelt a Budapest története megjelent köteteinek - amelyekben aquincumi kutatásait összegezte - folytatása is. Tudományos munkáját a főváros már korábban is elismerte: 1935-ben neki ítélte a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány tudományos díját. 25 éves régészeti munkásságáért pedig az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1946-ban Rómer Flóris Emlékéremmel tüntette ki. A társulat 1947. június 28-án tartott közgyűlésén Oroszlán Zoltán főtitkár emékezett Nagy Lajosra és méltatta érdemeit.

215 A főváros múzeuma részéről Szilágyi János írt megemlékezést a Budapest Régiségei és a Századok hasábjain. Úgy jellemzi Nagy Lajost, hogy „egyesítette magában a latin epigráfus, a nagy emlékezetű tárgyi régész és a műtörténész tehetségeit. A római provinciális (pannóniai) művelődésnek, szépművészetnek és az ókori mindennapi életnek nem volt nálánál jobb ismerője. Kutatásaival elsősorban a magyar főváros múltjáról való ismereteinket gyarapította."

216 Közvetlen, fiatal munkatársa, Nagy Tibor az Antiquitas Hungarica oldalain írt nekrológot róla.

217 Irodalmi munkásságát tanítványa, Bonis Éva állította össze

218

, aki születésének 80. évfordulóján is nagy tisztelettel emlékezett meg róla,

219 miként a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ülésén emlékezett rá.

220 Nagy Lajosról mint emberről is nagy tisztelettel emlékeztek meg pályatársai, munkatársai és tanítványai: „A szó igaz értelmében ember volt... Tisztviselőit szerette, minden munkájukban támogatta ... Mindegyiket munkája után becsülte meg ... De tisztviselő társai is szerették őt ..."

221 „Az archeológia alázatos, tiszta szívű művelője, aki akkor volt boldog, ha tudása kincseit szórhatta, átadhatta másnak. Nem ismerte az önzést, a féltékenységet... mint hivatali feljebbvaló közszeretetnek örvendett, minden ügyben embersége vezette, s a háború utolsó hónapjainak nehéz viszonyai között bátran vállalt kockázatot, ha ezzel kollégáin segíthetett."

222 Nagy Lajos tervezte a főváros múzeumának további fejlesztését: az őskori és a népvándorlás kori gyűjteményt önálló osztályokká akarta kiépíteni, korszerű restaurátor-műhelyt és fotólaboratóriumot akart felállítani, fejleszteni kívánta a szakkönyvtárat, évente megjelentetni a Budapest Régiségeit, tervezett újabb kiadványokat stb. Tervezte az általa megszervezett szentendrei múzeum további segítését is.

223 Munkásságáért hálából Szentendre városa 1958. október 25-én utcát nevezett el róla. A főváros emlékkönyv megjelentetésével is ki akarta fejezni elismerését az elhunyt tudós iránt. A polgármester Alföldi András egyetemi tanárt bízta meg a szerkesztéssel,

224 az emlékkönyv azonban sajnos nem készült el. 1962-ben bronzplakettet készíttettek az emlékére.

225 1964-ben az Aquincumi Múzeum oszlopcsarnokában elhelyezték Nagy Lajos emléktábláját, amely Pátzay Pál alkotása. A felavatóbeszédet Oroszlán Zoltán, a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Eremtani Társulat elnöke tartotta.

226 Nagy Lajos halála után fia, Nagy Tibor levélben értesítette a múzeum vezetését, hogy édesapja vég292