Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

A polgármesteri határozatot megelőzően a kőemléktár igazgatója, Gerevich László javaslatot terjesztett be a polgármesterhez (bizonyára az ő kérésére) az épület műemléki helyreállításáról és hasznosításáról. Az épületbe a Középkori Múzeum elhelyezését javasolta.

186 Már szeptemberben megindult a helyreállítás, októberben elkészült a terv a múzeum elhelyezésére, s megkezdődött a költözés is.

187 1946-ban folytatódott a Szentháromság utcai épület helyreállítása, részben saját erővel. Közben felvetődött egy - az őskortól a középkorig terjedő - kiállítás rendezése. Ezt azonban csak úgy tudták volna megoldani, ha az irodákat és a segédgyűjteményeket egy másik épületben helyezik el.

188 Erre viszont nem volt lehetőség. Lassan haladt a kiscelli kastély tetőzetének javítása, a sérült falak helyreállítása. Ezt kihasználva, a falakon tátongó nyílásokon át gyakran betörtek, sőt falbontási kísérlet is volt.

189 Az ősz folyamán felszámolták és elszállították a háborús időkre emlékeztető légófelszereléseket.

190 1946-ban megindult a tervszerűbb ásatási tevékenység. Márciusban a polgármester elrendelte az aquincumi polgárváros területéből lőtér céljára elvett rész visszaadását, és utasította az igazgatót, hogy végezzenek ott próbaásatásokat, mielőtt a tanács a terület végleges felhasználásáról dönt.

191 így indult meg a kutatás a római polgárváros területén. Ásatást végeztek a Gellérthegyen, a XI., Andor utcai őskori lelőhelyen, és megkezdték a királyi palota feltárását is.

192 A tervek között szerepeltek az óbudai, a vízivárosi kutatások, valamint több műemlék helyszínén az ott előkerült emlékek bemutatása (a Belvárosi-templomban, a margitszigeti romok között, nyéki kastély romjainál, a vári domonkos templom tornyában). Foglalkoztak egy kultúrtörténeti gyűjtemény felállításának gondolatával is egy vári polgárházban.

193 A múzeum többi gyűjteménye is gyarapodott, kivéve a könyvtárakat. Ugyanis ezek állománya a „fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus" könyvek kötelező beszolgáltatása miatt csökkent. Hiába kért Nagy Lajos e rendelet alól felmentést, hivatkozva a szakkönyvtári jellegre, nem kapta meg az intézí 194 meny. Az épületek helyreállítása tovább folyt. Ennek köszönhetően nyílhatott meg a Károlyi-palotában, a Fővárosi Képtár közreműködésével a Virág a művészetben című kiállítás, amely a fővárosi kertészet újjáépítési terveit mutatta be, a képtár idevonatkozó képzőművészeti anyagával kiegészítve.

195 Ugyancsak itt rendezték meg a június l-jén megnyílt Budapest múltja című kiállítást, amely az év kiemelkedő eseménye volt. Ezen a múzeumi szervezet együttesen mutatta be -16 teremben - a főváros történetét az őskortól az 1800-as évekig. Azért a Károlyi-palotát választották a tárlat helyéül, mert a múzeum épületei közül ezt lehetett a leghamarabb alkalmassá tenni egy nagy kiállítás megrendezésére, s a közös bemutatkozásra a többi épület elhúzódó helyreállítása miatt gondoltak. A kiállítás négy részre tagolódott, a rendező osztály szerint: Budapest őskora (Régészeti és Ásatási Intézet), Római kori elődeink mindennapi élete (Aquincumi Múzeum), Budapest középkori emlékei (Középkori Múzeum), Buda-Óbuda-Pest 1800 előtt (Történeti Múzeum). Az őskori és a népvándorlás kori gyűjteményt most mutatták be először a nagyközönségnek. A kiállítás megrendezésével igen nehéz feladatot vállalt magára a múzeum, mivel a helyiségeken túl a tárlókat és egyéb eszközöket használhatóvá kellett tenni, a pincéből felhozott anyagokat restaurálni, s mindezt - a szűkös pénzügyi helyzet miatt - a rendezéssel együtt nagyrészt önerőből valósították meg. Maga a múzeumi vezetés így értékelte a teljesítményt: „így összefoglalva, egységesen láthatta bárki, hogy a múzeumok kiveszik részüket az újjáépítésből, s az anyagi eszközök engedte keretek között annyit nyújtanak, amennyit csak lehet." A rendezők célja: „mindenki számára közérthető módon rekonstruálni a főváros területén előttünk élt társadalmak történetét". Ezért a bemutatott tárgyakat, eseményeket képekkel, rajzokkal, rekonstrukciókkal tették szemléletessé. Az iratok tanúsága szerint az új kor szellemének megfelelő „új elgondolású, népi" kiállítást rendeztek. Az 1800 utáni időszakot később tervezték bemutatni. A kiállítást Bechtler Péter helyettes polgármester nyitotta meg, s a neves vendégeket és a nagyközönséget Nagy Lajos igazgató s a tudományos munkatársak kalauzolták.

196 A sajtó is ismertette és értékelte: „a szétszórt és nehezen hozzáférhető anyag most így együttesen áttekinthető és szemléletes rendezésben elénk tárul".

197 A kiállítás jelentőségét az is növelte, hogy a háború után ez volt az első régészeti kiállítás a fővárosban.

198 A tárlatnak sok látogatója volt, köztük sok iskolai tanuló és üze290