Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

nak figyelésére, őrzésére felhívta az I. kerületi elöljáróságot, a háztulajdonosokat, lakókat, a romeltakarítást végzőket. A bontási engedélyeket tájékoztatás céljából megkapta a múzeum, a korábbi gyakorlatnak megfelelően.

167 A terepmunkák mellett már a nyár folyamán hozzákezdtek a főváros múltját bemutató kiállítás előkészítéséhez. Megkezdték a tudományos feldolgozómunkát is, elindították a Budapest Régiségei XIV. kötetének kiadását, amely 1946 tavaszán jelent meg. Ugyancsak dolgoztak a Középkori Kőemléktár kiállításának mielőbbi megnyitásán is.

168 Az újkori részleg feladata volt a romos fővárost megörökítő rajzok, festmények gyűjtése, vásárlása, amit a tanács is szorgalmazott. A polgármester már márciusban megbízásokat adott ilyen témájú alkotások elkészítésére.

169 A múzeum fényképek vásárlásával, illetve készíttetésével egészítette ki ezt a gyűjteményét.

170 A Történeti Múzeum fontos feladata volt az eltűnt tárgyak visszaszerzése is. Ennek érdekében figyelemmel kísérték az árveréseket,

171 ugyanakkor voltak magánkereskedők, akik visszajuttatták a múzeumba az általuk megvásárolt régiségeket.

172 A képtár gyűjteménye már ez évben gyarapodott (pl. július 1-19. között 44 db alkotással), elsősorban - a képzőművészeti élet újjáéledését elősegítő - tanácsi vásárlások révén.

173 Az 1945. január 18. és február 28. között eltűnt 74 képpel kapcsolatban Vas Zoltán polgármester adott ki felhívást.

174 A festményekről készült fényképeket a múzeum átadta az Árverési Csarnoknak, a nevesebb műkereskedőknek, és eljuttatta mindazon helyekre, ahol megkísérelhették eladni azokat. A sajtóból tudjuk, hogy a 10 legértékesebb alkotás képét „Ki tud róla?" felirattal ellátott táblán színházak és mozik előcsarnokában helyezték el, remélve a közönség segítségét.

175 Mindezen feladatok mellett a képtár is készült kiállításokra. A júliusi jelentésből tudjuk, hogy Némethy Károly tanácsnok a képtár gyűjteményeit felajánlotta a munkások Kassák Lajos által szorgalmazott képzőművészeti nevelése, gyárakban rendezendő vándorkiállítás céljára. A múzeum 50 képével nyílt meg 1945 júliusában a csepeli Weiss Manfréd gyárban a főváros első „munkáskiállítása".

176 A Károlyi-palota helyreállított termeiben pedig szeptember l-jén nyitotta meg a képtár az utolsó 50 év képzőművészeti alkotásaiból rendezett kiállítását Képzőművészetünk újítói Nagybányától napjainkig címmel. Ezzel a kiállítással a főváros múzeumai közül a Székesfővárosi Történeti Múzeum nyitotta meg elsőként kapuját a háború után a nagyközönség előtt.

177 Genthon István így értékelte: „Ha nem is régi terjedelmében áll a szépre vágyakozó közönség rendelkezésére - ehhez még termeinek további sorát kell megjavítani -, de jelentkezik, megmutatja, hogy él, gyarapszik, falai közé invitálja azokat, akik nemrég még elérhetetlen álomnak tartották a múzeumokban való, szemet-lelket üdítő vizsgálódásokat."

178 Dercsényi Dezső szerint „a Fővárosi Képtár első kiállítása a romok között utat tört a művészetnek..."

179 Az igazgatói jelentések tanúsága szerint 1945 második felére a múzeum működése megfelelően alakult, szinte a háború előttihez hasonló szintet mutatta. Ezt jelzi, hogy már könyvvásárlásra, sőt köttetésre is volt lehetőség,

180 továbbá az is, hogy június 23-án a Károlyi-palota kertjében megkezdték - a háború előtt közkedveltté vált - szabadtéri hangversenyeket.

181 Az augusztusban kiadott polgármesteri rendelet szerint havonta kellett munkatervet és beszámoló jelentést készíteni, mint régebben. (A határidő be nem tartásáért 1000 Ft pénzbírság volt a büntetés.)

182 A múzeumi szervezet életében 1945 legjelentősebb eseménye, hogy Vas Zoltán polgármester augusztus 31-én a 223.129/1945 - XI. sz. határozatában a régi budai városháza, az I. kerületi elöljáróság Szentháromság utca 2. sz. alatti épületét kijelölte a Halászbástyán levő Középkori Múzeum elhelyezésére. Igazgatójának tervezetet kellett készítenie a beköltözésre, de a használható helyiséget azonnal igénybe is vehették. A polgármester elrendelte a helyreállítás megkezdését.

183 Az épület múzeumi célra történő átengedése egyébként már régebben felmerült. A főváros Múzeumi Bizottsága 1920. december 18-i ülésén felvetette az épület átengedését a túlzsúfolt városligeti részleg számára, míg ennek helyét a Fővárosi Képtárnak szánta.

184 Később, 1931-ben Lechner Jenő terjesztette javaslatát a polgármester elé a Fővárosi Múzeum végleges elhelyezésére, „a főváros ezeréves múltját méltóan reprezentáló keretben", a Várban, az elöljárósági épületbe, amely „arra kínálkozik, hogy régészeti emlékek elhelyezésére használtassák fel."

185 289