Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303
fel, amelynek teljessége érdekében a múzeum közölje az újabb feltárások eredményeit is, mert „ilyen pontosan vezetett nyilvántartás birtokában nemcsak a szabályozási tervek készítésénél, hanem egyes, a telken tervezett építkezések elbírálásánál gondoskodás történhet a romok védelméről, illetőleg szükség esetén azok kiszabadításáról". 51 Szilágyi János szerint a háborús években az Aquincumi Múzeum két feladatot tartott megvalósíthatónak: megkutatni Óbudán a közvetlenül beépítés előtt álló telkeket, de mivel a gazdasági nehézségek miatt egyre kevesebb az építkezés, ezért kutatást végezni az Aquincumi Múzeum körüli feltáratlan területen. 52 Emellett gondozták a Flórián téri fürdőmúzeumot, és berendezték az Eskü téri - a római tábor maradványainak bemutatását szolgáló - föld alatti múzeumot. Az utóbbi megnyitására, a nagyközönség számára, 1943-ban került sor. Az ünnepélyes megnyitáson Szendy Károly polgármester és Némethy Károly tanácsnok ismertették a római erődítmény jelentőségét. 53 Az ünnepségen részt vett Biggini olasz és Szinnyei Merse Jenő magyar kultuszminiszter is. 54 Látogatható volt az Aquincumi Múzeum is, amely egyre inkább helyhiánnyal küszködött. Az 1941. januári jelentésben olvassuk a következőket: „Az egyre súlyosbodó térszűkén egyelőre, amíg újabb raktári helyiségekhez nem jutunk, azzal igyekszünk segíteni, hogy az udvaron polcokon és asztalokon elhelyezett kerámiai anyagot faládákban eltéve védjük meg az időjárás rongálásától és az összekeveredéstől." 55 1942-ben polgármesteri határozat pénzt biztosított a toldaléképület munkálataira. 56 A Középkori Kőemléktár folyamatosan nyitva állt a látogatók előtt. A kőemléktár tervei között szerepelt a belvárosi templomban az ott előkerült emlékek összegyűjtése és kiállítása, illetve „templommúzeum" létesítése, 57 amely azonban - bár még 1944 januárjában is foglalkoznak vele 58 - valószínűleg a háborús események miatt nem valósult meg. A kiscelli kastélyban tovább folyt a belső átalakítás. Az átalakítással kapcsolatos elképzelésekről 1941 áprilisában Schoen Arnold nyújtott be előterjesztést Szendy Károly polgármesterhez. Ebben leírta, hogy a földszinti helyiségek nedvesek, sem műtárgyak tárolására, sem dolgozószobáknak nem megfelelőek, mégis ezeket alakították ki hivatali szobákká és raktárakká. Más lehetőség híján beköltöztek e helyiségekbe, de kérte a polgármestert, hogy rendelje el az emeleti helyiségek átalakítását irodák számára. Javasolta még az épület keleti és nyugati szárnyának bővítését és összekötését egy déli szárnnyal. Ennek megépítésével 40%-kal nőne a helyiségek száma, „ami majdnem a legfontosabb a múzeum jövőjét, illetőleg továbbfejlesztését tekintve". Az új épületrészben lehetne elhelyezni „a modern életfelfogás legelemibb követelményeinek" megfelelően az irodákat, műhelyeket, mosdót, tároló- és légoltalmi pincéket stb. Véleménye szerint ez a megoldás talán ötven esztendőre vagy ennél is hosszabb időre biztosítaná a múzeum fejlődését. 59 A központi igazgató, Nagy Lajos egyetértett Schoen Arnold javaslatával, mert a novemberben benyújtott költségvetési előterjesztése szerint a helyiségek szárítása, a csatorna rendbehozatala, az emeleti helyiségek irodákká alakítása mellett a legfontosabbnak tartotta a keleti és nyugati szárny meghosszabbítását és dél felől ezeknek egy emeletes szárnnyal való összekötését. 60 Ez a terv azonban csak javaslat maradt, a Fővárosi Tanács nem foglalkozott vele. A helyreállítási, felújítási munkák az ostromig elhúzódtak. A költözés a városligeti épületből 1941 végéig befejeződött, a kiscelli kastélyban folyt a berendezkedés, a gyűjtemények elhelyezése. A Schmidt-hagyatékból még ott maradtak a görög és egyiptomi tárgyak, amelyeket december folyamán, cserébe fővárosi vonatkozású emlékekért, átadtak a Szépművészeti Múzeumnak. 61 A gyűjtemények gyarapítását lehetővé tette az is, hogy a háborús helyzet fokozódásával a kínálat egyre nőtt, igaz, a műtárgyak ára is emelkedett. Ezért a vásárláshoz a múzeum többször kért póthitelt a tanácstól. A belső állapotok miatt kiállítás rendezéséről nem lehetett szó, viszont sok műtárgyat adtak kölcsön más intézmények kiállításaira. 1942-ben megkezdték a budai hegyvidék építészeti, műemléki szempontból jelentős villáinak fényképezését. A 40-es évek első felében a Fővárosi Képtár épületében, a Károlyi-palotában is belső átalakítások, helyreállítások folytak, de azért kiállításokat is tudtak rendezni. A gazdag kiállítási program mellett továbbra is helyet adtak a reprezentatív polgármesteri fogadásoknak. A képtár fennállásának 10. évfordulója alkalmából jubileumi kiállítást rendeztek, amely 1944. január 22-én nyílt meg ünnepélyesen. 62 279
