Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

sen alkalmasnak tartották, mert a már régóta elhatározott, de a millenniumi építkezésekből kimaradt Árpád-emléknek ideális elhelyezést kínált.) A Testnevelési Tanács természetesen maga is igyekezett kihasználni a rákosi tervet aláásó, a kristályos budai levegőnek - s így közvetve a Vérmezőnek - tett ingyenreklámot, és a kultuszminiszterhez írott előterjesztésében egészségi szempontból aggályosnak nevezte a főváros által felkínált területet. A Rákosi-párti tábor ugyanakkor korábbi nagyralátó - a pesti oldalon valóban könnyebben megvalósítható - terveivel próbálta meg szembesíteni az OTT-t.

67 A fővárosi ügymenetre mindezek a viszályok látszólag nem voltak befolyással. A tanács június 14én 2 millió pengőt állított be az 1929-es költségvetésbe a Nemzeti Stadion előmunkálataira, majd 1928. július 11-én felterjesztette a közgyűlési határozatot a kultuszminiszterhez. Az indoklás a külföldi példákra hivatkozva kiemelte a külvárosi sportligetek előnyeit s megemlítette a főváros illetékes bizottságainak pártoló állásfoglalását. Eszerint a rákosi rétet magas fekvése, egészséges környezete, a telket határoló utak közlekedési eszközökkel (MÁV, HÉV, autóbusz, villamos) való ellátottsága, úgymond, kiválóan alkalmassá teszi sportrendezvények mellett „más tömeges bemutatásokra és ünnepélyekre, felvonulásokra, katonai, levente- és cserkészmutatványokra, tornaünnepélyekre, lovasjátékokra, művészeti előadásokra, tömeghangversenyekre, sőt gyűlések céljára". Klebelsberg azonban éppen e napokban a képviselőházban tartózkodóan nyilatkozott az ügyben, mondván: „a feladatok kellő sorrendbe állításának hiánya lenne az, ha mi egyszerre a legnagyobb intézményt [értsd: a stadiont] hoznánk létre akkor, amikor Budapesten és a vidéki városokban az alapintézmények még nincsenek meg".

58 Ezzel a sportliget ismét kimaradt az állami költségvetésből, néhány hónap múlva pedig, amikor a magyar gazdaságot is megrázta a világválság, a nagy beruházások tucatjaival együtt a stadion is jó időre távol került a büdzsétől. Karafiáth Jenő, az OTT elnöke 1930 júniusában még feliratban emlékeztette a miniszterelnököt arra, hogy Magyarország csak akkor kaphatja meg az 1940-es olimpiát, ha 1931-ben megkezdődnek a Nemzeti Stadion építésének előkészületei. (Az általa szükségesnek tartott 50-60 ezres stadion építési költségeit 3,5-4 millió pengőre becsülte, helyszínéül pedig a Gömbös által is támogatott Óbudai-szigetet ajánlotta, melyet az FKT valóban közcélokra szánt.)

59 A felirat azonban nem járt sikerrel: a szűkös anyagi forrásokból képtelenség volt ilyen nagyszabású beruházást megindítani. „Nem maradt tehát hátra más - panaszolta 1931-ben a főváros testnevelési igazgatója -, mint bízni a Mindenhatóban, aki talán mégegyszer meg fogja segíteni a magyar nemzetet, hogy új erőre kapva, ismét az alkotások terére léphet."

70 A GAZDASÁGI VÁLSÁG A harmincas évek elején a stadion ügye tetszhalott állapotban volt. Klebelsberg nagyszabású kultúrpolitikai elképzeléseit maradi ellenzéke részéről mind erőteljesebb támadások érték. A kultuszminisztert azzal vádolták, hogy az ország állapotát figyelmen kívül hagyó, pazarló fejlesztési programjával veszélybe sodorja a költségvetést. Maga Klebelsberg a sorozatos bírálatokat egészen a Bethlen-kormány bukásáig állta, ám az 1930-3l-es büdzsé gyakorlatilag már semmilyen sportberuházással sem számolt. Az utolsó nagy vállalkozás a Margitszigeti Sportuszoda felépítése volt 1930-ban, amely az olimpiára nagy reményekkel készülő úszóknak és vízilabdázóknak kínált a korábbinál sokkal jobb edzéslehetőséget, s részben ezért is került a Nemzeti Stadion elé. A válság mélypontján azután, 1932-től két év leforgása alatt közel egyharmadával csökkent a kultusztárca költségvetése: az 1932. évi 140 millió pengőről előbb 119 millió, majd 1934-ben kb. 100 millió pengőre. (A sportra szánt közpénzek olyannyira megfogyatkoztak ekkoriban, hogy pl. az 1932-es Los Angeles-i játékokra utazó magyar olimpikonok részvételi költségeit az amerikai magyarság adományaiból kellett kiegészíteni.) A stadion azért továbbra is beszédtéma maradt, de érezhetően visszaesett az aktualitások rangsorában. A korábban oly lelkes Testnevelés 1930 januárjától több mint három éven keresztül egyetlen írást sem közölt e tárgyban. Mégis - a kedvezőtlen feltételek dacára - 1930-ban két, a fantasztikum határát súroló terv is szüle27