Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

pitotta meg, s 1930-tól igazgatója lett. Az Eskü téri kutatások eredményeiről tartotta meg akadémiai székfoglalóját Contra Aquincum és Pest Árpád-kori vára címmel. A Békásmegyeren és a Szentendreiszigeten végzett ásatásaival megvetette a múzeum őskori gyűjteményének alapjait. A főváros területén folyó régészeti kutatások megszervezése céljából állította fel 1936-ban a Régészeti és Ásatási Intézetet. Feladata volt „a főváros területén felmerülő ásatások összes ügyeinek ... intézése, az ásatások anyagának megmentése és feldolgozása,... a véletlen leletek figyelemmel kísérése és megmentése, végül pedig az egységes ásatási terv kidolgozása". Nagy Lajos egyik önéletrajzában így fogalmazta meg tudományos célját: „teljesebbé tenni Pannóniára vonatkozó ismereteinket, föltárni és földolgozni fővárosunk és közvetlen környékének ős- és római kori múltját, kimutatni a római és népvándorláskoron keresztül a magyar városalapítás római kontinuitását." Célja „Pannónia kultúrájának új alapokra helyezett feldolgozása". 1935-ben tudományos munkájának elismeréseként kapta meg a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány tudományos díját.

46 Nagy Lajos személyében tehát egy nagy tudású, külföldön is elismert szakembert neveztek ki központi igazgatónak. A Régészeti és Ásatási Intézet tevékenységét továbbra is ő irányította, a többi részleg azonban teljesen önállóan működött. A középkori részleg szervezeti rendezése, önállósítása volt csak hátra. A Halászbástyán lévő Középkori KŐemléktár vezetésével Gerevich László múzeumi őrt bízta meg, akit a Régészeti és Ásatási Intézeten belül a középkori ásatási osztály irányításával is megbízott. így egy kézbe helyezte a középkori kutatások irányítását. Végleges önállósítása 1942. január 28-án következett be, amikor polgármesteri határozattal a Történeti Múzeum igazgatója felmentést kapott a kőemléktár felügyelete alól. A kőemléktárat ezután Középkori Múzeumnak is nevezik.

47 Nagy Lajos egyéves működése után, 1942. január 9-én nyújtotta be Szendy Károly polgármesterhez előterjesztését „a fővárosi múzeumok státusának rendezésére vonatkozólag". Ebben javasolta a központi igazgatói cím megváltoztatását - a többi hazai múzeumok példájára - főigazgatóra, az osztályigazgatói cím helyett igazgató, a múzeumi tiszt helyett múzeumi őr elnevezést. Kérte új tisztviselők felvételét, s ezt a nagyszámú, a városrendezéssel is kapcsolatos ásatással, a várostörténeti és képzőművészeti emlékek fokozottabb gyűjtési feladataival indokolta.

48 E státusrendezési, létszámnövelési javaslat azonban nem valósult meg, a múzeum részlegei a meglévő létszámmal végezték az építkezések, városrendezési munkák során egyre szaporodó feladataikat. Az Aquincumi Múzeum végezte a polgárváros feltárását és az óbudai városrendezéssel kapcsolatos leletmentéseket, a Régészeti és Ásatási Intézet pedig a főváros többi területén folyó közmunkák, építkezések alkalmával előkerülő emlékek mentését. 1941-1944 között folytatták az aquincumi rommező feltárását, az Árpád híd építésével kapcsolatosan a római katonaváros emlékeinek kutatását. Ásatás indult a Hajógyári-szigeten a helytartói palota területén, mentették a Bécsi úti római kori temetkezéseket, feltárást folytattak a belvárosi templom körül, a Csepel-szigeten, a rákosi avar és honfoglalás kori temető területén, kutatták a limes emlékeit, befejezték a Nagyszombat utcai amfiteátrum feltárását és helyreállítását. E munkákat Nagy Lajos irányításával. Szilágyi János és Nagy Tibor végezte. A középkori emlékek - a vízivárosi Szt. Péter külváros temploma, a nyéki kastély romjai, a csúti temető és falu, a belvárosi templom középkori és a vári domonkos templom maradványai - kutatását Garády Sándor és Gerevich László folytatta. A főváros környékén is végeztek ásatásokat, amelyek közül a legjelentősebb a szentendrei római tábor kutatása Nagy Lajos irányításával.

49 Az ásatások a múzeum jelentései szerint 1944 szeptemberéig terv szerint folytak, és ugyanígy folyt a feltárt romok helyreállítása is.

50 Ugyanis a Fővárosi Tanács figyelemmel kísérte az Óbudán előkerült római épületmaradványok sorsát: ezeket nyilvántartásba vette és a szabályozási tervek készítésénél törekedett figyelemmel lenni rájuk. Álláspontja szerint a romok Óbuda szabályozási tervébe csak akkor illeszthetők be megfelelő módon, ha szakszerű környezettel veszik őket körül, ez viszont ingatlanok megszerzését teszi szükségessé. Ezért úgy határozott, hogy a költségvetésbe „egy nagyobb összeg állíttassék be, és a már feltárt és a jövőben feltárandó romok megóvása ily módon biztosíttassék". Kívánatos volt, hogy az egész Budapest területén már feltárt romokról teleknyilvántartást vegyenek 278