Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

FORRÁS - Földes Emília: A fővárosi mecenatúra egy fejezete 211-220

1895. szeptemberében utalták.

61 A következő év március 8-án jelentette Jaiser, hogy a keret elkészült és leszállította.

62 Néhány nap múlva, március 13-án, Benczúr is megtekintette, s megállapította, hogy a keret „... minta szerint a pontos méreteknek nemcsak megfelel, de műipari tekintetben is szépen sikerült mű".

63 Ezt követően a műiparos hátralévő járandóságát kifizették.

64 Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a megrendelő szándéka szerint az ezredéves fővárosi kiállítás talán legjelentősebb látványosságának Benczúr nagy történelmi képét szánták. Érthető, hogy a kiállítási bizottság igyekezett a festmény bemutatására a lehető legoptimálisabb körülményeket biztosítani. Valószínűleg nem túlzás, hogy a fővárosi pavilont a képnek építették.

65 A bizottság 1893-tól rendszeresen érdeklődött a kiállítási tér kívánalmai felől is Benczúr a kép végleges méretének kialakulását követően, 1894. június 16-án válaszolt: „... a kép tényleges nagysága - hogy kellő művészi áttekintést nyerhessen a néző - körülbelül akkora termet igényel, mint a bpesti Képzőművészeti társ. Andrássy úti palotájának felülvilágított nagy terme; természetesen szintén felülvilágítással"; egyúttal kérte, hogy a kiállítási terem tervét, még a kivitelezés előtt, egyeztessék vele.

66 Clerlóczy Károly, a kiállítási bizottság elnöke a kérést továbbította Lechner Lajosnak, a középítési igazgatónak, kiegészítve egy megjegyzésével: „... az abban foglaltakat a kiállítási pavillonnak ezen kép kiállítási helyiségének tervezésénél figyelembe venni és a tervezetet annak idején közölni szíveskedjék".

67 Az ügy fontosságát jelzi, hogy a kép szempontjából ideális tér és világítás kialakítása 100 000 forint többletköltséget jelentett a fővárosnak.

68 Benczúrnak a kiállítási terem alaprajzát 1895. májusában küldték el, és ekkor újabb kérdéseket tettek fel.

69 Milyen tárgyak állíthatók ki abban a teremben, illetve az előtérben, ahol a kép lesz? Milyen színűek legyenek a falak? Milyen „dekorációt" kapjon a terem és a kép? Benczúr a falak színét „tompa zöldesszürkére" kérte, de jelezte, hogy szívesen ott lenne személyesen a festéskor. A többi probléma megoldására is személyes megbeszélést javasolt, hisz a kiállításra szánt művekről például semmiféle információval nem rendelkezett.™ Úgy tűnik, hogy a festmény bemutatásának legapróbb részletét is, Benczúrral együtt, a helyszínen alakították ki. Az alkotó és a mecénás együttműködését mindig a befejezett mű minősíti. Kitüntetett korokban és kivételes esetekben ebből az együttműködésből remekművek születtek, máskor, s a művészet történetében ezek a gyakoribb példák, talmi csillogású, monumentális, ám kompromisszumokkal terhes, középszerű alkotások. Képünkkel kapcsolatban a szakirodalomban gyakran megjegyzik, például Homér Lajos

71 és Telepy Katalin is

72

~

73

, hogy lényeges változtatások, amelyek nem váltak a kompozíció javára, a megrendelő kérésére történtek. Olykor már úgy tűnik, mintha a mű hiányosságaiért elsősorban a megbízót hibáztathatnánk. Véleményüket általában egy korábbi vázlat

74 és a befejezett kép összehasonlítására alapozzák. „Benczúr feladatát rendkívül megnehezítette az, hogy túlságosan megkötötték a kezét és műkedvelő beavatkozással korlátozták művészi szabadságát. ... Benczúr, mikor a bizottság nem találta a kép témájába illőnek azt a két női alakot, amellyel az elvonuló foglyok sorát lezárta, újra festette az egészet. Elhagyta a meztelen női testeket és helyükbe szétesett ágyút és faltörmeléket helyezett."

75 - írja tanulmányában Homér. Telepy állásfoglalása is hasonló: a bizottság kifogásolta a kép előterében elhelyezett nők csoportját, „... a két ruhátlan rabnő rubensi szépségű alakját."

76 Az írott forrásanyag efféle információt nem tartalmaz, még a Képzőművészeti Bizottság műterem-látogatását követő jegyzőkönyv sem. A megrendelő esetleges kifogásait, változtatási javaslatait nem ismerjük, és nem tudjuk - utalás szintjén sem -, Benczúr mit szeretett volna másként megoldani. írott dokumentumok hiányában legfeljebb csak feltételezhetjük, hogy a művész a kompozíciót a főváros kérésére változtatta meg, hisz a Képzőművészeti Bizottság korabeli gyakorlatától sem állt távol - olykor hitelességre, máskor ízlésbeli kifogásokra hivatkozva - a megrendelt, avagy vásárlásra felajánlott festmények kijavíttatása, átfestetése, miként megtette ezt más megrendelő is, például a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, épp Benczúrral kapcsolatban a Szent István keresztelése (Vajk megkeresztelése) című kép megrendelésekor.

77 Kétséges marad azonban számunkra, vajon Benczúr valóban csak az avatatlan, ám öntudatos megrendelő elvárásait teljesítette, megkeresve az adott lehetőségek közt a legjobb megoldást, miként Homér feltételezi, avagy alapvetően azonosult a programmal, s csak néhány részlet megoldásában kényszerült kompro216