Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Simonovics Ildikó: Lesznai Anna mesevilága 137-152

vezet a hétköznapi életbe: „boldogan éltek, míg meg nem haltak...", addig a Lesznai-mesékben ugyanez egy magasabb szférába jutást tesz lehetővé.) A mese a lélek tükre, s mint ilyen „egy bizonyos látószöget világít meg kiváltképp azt ami nincs jelen egy adott korszak kollektív helyzetében."

34 Lesznai és a vasárnaposok számára a mese, a lélekazonosság megteremtésével, az egyén feloldódását jelentette egy „imaginárius közösségben", a lélek magányának megszűnését a szerelmi megváltás által. LESZNAI ANNA MESEILLUSZTRÁCIÓI Lesznai Anna 10-es, 20-as években virágzó mesevilágának teljes jogú, önálló alkotóelemei a meseillusztrációk vagy inkább meseképek, hiszen csak a könyvnek tervezett meséknél függött össze közvetlenül szöveg és illusztráció. A könyvformában (A pillangó utazása... és a Mese a bútorokról és a kisfiúról) és az Új Világ hasábjain (Mese az eperszemnyi szívről) megjelent három mese illusztrációi - ugyan nem hiánytalanul - a Magyar Nemzeti Galéria, a hatvani Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményében, illetve egy kép, a Péterkét közrefogja az erdő (a Mese a bútorokról és a kisfiúról című meséhez) magántulajdonban található. Egyetlen szöveg nélküli, összefüggő meseképsorozata, a Pólyásbaba napjai című sajnos sosem került nyomtatásra. Különálló, nem beazonosítható meseképeit, melyeket saját kezűleg általában népmese címmel illetett, a hatvani Hatvány Lajos Múzeum őrzi. MESE ÉS ORNAMENTIKA Vezér Erzsébet szerint

35 a mesei látásmód központi szerepének tudható be, hogy Lesznai művészete minden műfajban közeli kapcsolatba került a népművészettel. A mesei látásmód és a népművészet azonos ősi múltra, tradícióra és világnézetre vezethető vissza. Lesznai képei, hímzéstervei, meséi, meseillusztrációi, versei és regénye, e teljes életmű egyetlen egységbe foglalható mesevilág. Ennek egyes elemei az ornamentalitás síkján teremthetnek kapcsolatot. Ez az a konstrukciós szervezőerő, amely a népművészethez hasonlóan képes a különböző műfajokban teret, időt kitöltve harmonikus kompozíciót létrehozni. Lesznai erre a következőképpen világít rá: „Mint az ornamentikában az ősi űriszonyunk - a rendezetlen chaost érezzük űrnek - értelmes formákkal népesíti, »díszíti« a teret: úgy népesíti lélekkel a lélek űriszonya a mesevilágot. A kifejezhetetlenségnek, az ősazonosság megszólalásának és alakot öltésének ellentmondását a mese az ornamenssel rokon törvényekkel oldja meg. Egy szinten ábrázol, átvitt értelemben egysíkú, mint a tánc és az ornamens, benne az élményforma nem válik egy zártabb műforma tartalmává, mivel a mese szuverénül uralkodik a tartalmán, nincs feszültség és küzdelem forma és tartalom között, a kettő azonos."

36 A mese stilizálásának sajátosságát Lukács is a harmadik dimenzió hiányában, az ornamentalitásban találta meg. A fent idézett szavak a Lesznai-meseillusztrációk képi világának alapját fogalmazzák meg. Ornamentalitás, síkban gondolkodás jellemzi őket úgy, ahogy a meséket is. Lukács szerint „a mese azáltal vált meg (adja a megváltás látszatát), hogy mindent egy síkra hoz, egytermészetűvé alakít át Isten előtt a megváltott dolgok ilyen egyenértékűek lesznek. A megváltott dolgok művészete az ornamentum, mese".

37 Mind az ornamentum, mind a mese képes a megváltásra, illetve annak kifejezésére. Ennek megfelelően a mese szövege mint tartalom tökéletesen harmonizál a képi megjelenésével mint formával. Ezért nem illusztrációkról van szó, hiszen a képekben a prózai szöveggel egyenértékű, ugyanazon mesei gon144