Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Simonovics Ildikó: Lesznai Anna mesevilága 137-152

SIMONOVICS ILDIKÓ LESZNAI ANNA MESEVILÁGA „Itt minden Egy, és egy síkon van. Itt - minden találkozik. Itt mindennek csak a neve más, valója közös. Itt - mindennek csak ritmusa, zenéje más, értelme ugyanaz. Az örökké új és az örökké ó. Új »világ-érzés«, mely régi, mint maga a világ - és mégis reveláció. Nem jöhet akármikor, csak amikor az órája ütött. Most újra aktuális" - írta Fülep Lajos Lesznai Anna lírájáról.

1 Ezek a sorok nemcsak a verseket, hanem a Lesznai-műveket általában jellemző szellemiséget, az ősazonosságvágyat fogalmazzák meg.

2 Az ősazonossag mint téma „a századelőn kibontakozó, Budapest szellemi életét jelentős mértékben meghatározó társaság, a Vasárnapi Kör összejövetelein merült fel. A csoport, melynek Lesznai Anna is tagja volt, Lukács György vezetésével 1915-ben jött létre. Lesznai művészi gondolkodását erősen befolyásolták a vasárnaponkénti összejöveteleken hallottak. Sok más téma mellett beszélgettek és vitatkoztak az ősazonossag kérdéséről, a meséről és az ornamentikáról is. Mindhárom téma foglalkoztatta Lesznai Annát. Érthető, hiszen az akkoriban kibontakozó egész életműve egy sajátos mesevilág, melyben ősazonossag, mese és ornamentika összefüggtek. Úgy gondolta, hogy az ősazonosságot csak egy feszültség nélküli műformával lehet kifejezni, mint amilyen a „tiszta lélekvalóságot" tükröző mese és az ezzel rokon, síkban tartott ornamens. Mese és ornamentika stilizálásának törvényei hasonlóak. Kiindulásként mindkettő a valóság elemeit használja fel, de saját törvényszerűségei szerint tovább alakítva azokat, egységes, autonóm világot épít ki. Mese és képzőművészet kapcsolata Lesznai számára, teljesen egyértelműen, az ornamentika síkján jöhetett létre. Az így megfogalmazott képi világ a századelőn kibontakozó és önállóvá váló ornamentális műtípushoz köthető. Ez a kifejezésmód a leginkább alkalmas arra, hogy a mesei tartalmat a neki megfelelő, a hétköznapi valóságon felülemelkedő, homogén formával jelenítse meg. A mesei történetfűzés töretlensége és egyértelműsége, képi szinten, az egy síkban tartott, összefüggő, stilizált formák által valósulhatott meg. Mese és ornamens egylényegűségéből következik Lesznai mesevilágának egysége. Ezen tanulmány Lesznainak a Vasárnapi Kör világnézetéből kiinduló gondolatvilágát és szülőföldjének népművészetéből formálódó szín- és formavilágát megvizsgálva az eszmei és mesei tartalom, valamint a képi megfogalmazás összhangjának egy lehetséges és megvalósult formáját mutatja be. A MESE ÉS A VASÁRNAPOSOK A 1910-es évek folyamán Európában művészek, filozófusok tettek kísérletet a kor pozitivista, impresszionista, naturalista gondolkodásával szemben egy spirituális-metafizikai világkép megteremtésére. Ezen áramlathoz tartozott a korszak egyik legszínvonalasabb filozófiai csoportosulása, a magyar Vasárnapi Kör

3 is. Célként az ember „új szellemi típusának" kialakítását tűzték ki, mely a leköszönő materializmussal szemben a transzcendencia fontosságát, a relativista impresszionizmussal szemben a princípiumok egyértelmű érvényességét, az anarchikus világnézettel szemben a normatív etika „pátoszát" hirdette. A Vasárnapi Kör kezdetben baráti társaság

4 volt. Összejöveteleiket Balázs Béla szervezte, a vitákat és beszélgetéseket azonban Lukács György irányította. Az ő filozófiai nézetei határozták meg leginkább a csoport gondolkodását. 137