Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Simonovics Ildikó: Lesznai Anna mesevilága 137-152

LUKÁCS ÉS LESZNAI A MESÉRŐL A Kör vasárnap délutáni találkozóinak témái között szerepelt a mese is. A társaság két „hivatásos" mesemondóját, Lesznai Annát és Balázs Bélát érintette a kérdés a leginkább, de Lukács György mint a csoport szellemi irányítója a meséről szóló vitákban is központi szerepet játszott. Lesznai Anna naplója

5 több töredékes feljegyzést őriz, melyeket minden bizonnyal az összejöveteleken elhangzottak alapján készített. Ezek elemzése helyett érdemesebb azonban két teljesen kidolgozott, a beszélgetések eredményeit is magába foglaló írást megvizsgálni. Az egyik Lesznai Anna Babonás észrevételek a mese és tragédia lélektanához,

6 a másik Lukács György Hét mese című tanulmánya.

7 Mindketten Balázs Béla Hét mese című kötetére reagálva fejtették ki nézeteiket a meséről. 1914-ben a Nyugatban Balázs is írt a témáról Lesznai Anna mesekönyvének kritikájában, de ez lényegében megegyezik Lesznai fejtegetéseivel és véleményével. Ők ketten egy mesevilágban éltek, s nemcsak mesekincsük volt közös, hanem a belőlük fakadó gondolataik is, melyeket együtt formáltak. Lesznai Anna így emlékezik meg erről: „Közös volt egész csoda-, mágia-, mesevilágunk. Ő azt mondta, a mese az emberiség köztulajdona, és a meséket nem kell költeni, hanem az ember kinyújtja a kezét és kifogja őket a levegőből. Aztán fogdostuk is együtt, és én gyakran mondtam valamit: ezt változtasd meg, vagy csináld másképp. 0 megtette, mondván: nem baj, ez úgyis közös tulajdon volt, már mielőtt megírtuk. Sok ilyen mesét írtunk meg együtt. Meséltünk így egymásnak és másoknak."

8 Lesznai és Lukács is igyekezett meghatározni a mese eredetét, származását, s ezek hatását a műfaj stílusára és a benne foglalt világkép kialakítására. Lukácsnak a mese vizsgálata jó ürügy volt arra, hogy kifejtse lélekvalóság-koncepcióját, s ezáltal feltáruljon szellemi meghasonlottsága, misztikus kiút-keresése. A kiutat a tiszta mese megtalált világában látja, mely az ember hétköznapi életével szemben egy ésszel fel nem fogható, megváltott valóságot teremt. Gondolkodásának befelé fordulása a századforduló Bécsének lélekközpontú, miszticizmusra hajló szellemiségét idézi. Lesznai Anna - bár ő is osztotta a vasárnaposok és Lukács kiábrándultságát - inkább kutatói szempontok alapján vizsgálta a mesét. A műfajjal kapcsolatban felmerülő kérdéseket hagyományos módszerekkel, pszichológiai, mitológiai, néprajzi megközelítésben igyekezett megválaszolni. A lukácsi irracionalista filozófia hatása azonban nála is felfedezhető. Lukács filozófiai szakkifejezésekkel agyontűzdelt, gyakran homályos fejtegetéseinek legfontosabb gondolatai a következők: A mese s az általa ábrázolt mesevilág minden problémától mentes, az abszolút homogeneitás formája. Mivel matériája nem a mi létezésünk anyagából való, színhelye egy, a mi világunktól különálló síkon található, nem érvényesek rá a mi axiómáink. Önálló, minőségileg különböző világát azáltal teremti meg, hogy létezésünk valamely „alapadottságát" figyelmen kívül hagyja, illetőleg egy új, a mi valóságunkban nem ismert törvényszerűséget iktat be, s az így adódó axiómákat újból csoportosítja. Ennek a világnak is megvannak a maga szigorú törvényei, csak éppen nem azonosak a mieinkkel. A mese végső célja elérésében a mágia felé irányul. A „... mágia: uralkodás az irracionális, az értelemmel át nem járt, sőt át nem járható felett... A mágia világa: egy új világ, nem a mi világunknak igazi értelmet és biztosságot nyert valósága."

9 A mese világának mágia felé irányultsága magyarázza meg, hogy megtalálhatjuk benne az abszolút újat, de nem a mi (empirikus vagy metafizikai) valóságunk szerinti újról van itt szó, hanem létezésünk tapasztalat fogalmának kibővítéséről, létünk kereteinek relatívvá válásáról. A mese új fogalma nem időből ered, nem valamihez képest új, hanem „abszolút" új. Megtalálása valaminek, ami mindig is volt (vagy ugyanúgy lehet, hogy sohasem volt), valaminek, ami a hétköznapi valóságunkkal, mint lényegében új, szemben áll. Ez az „új" másságot jelent, amely kifejezi a mese mágiából eredeztethető világának a mi (metafizikai és empirikus) világunktól való különbözőségét. Mindezek eredményeként a mesének teljesen autonóm alaptörvényei vannak. Ebből fakad könnyűsége, ornamentalitása, ami a többi műfajra éppen azért nem jellemző, mert ha túl is mutatnak minden empírián, mindig a mi valóságunk törvényeit kell megfogalmazniuk. 138