Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

„Az egyes városok között is olyan lényeges különbségek állnak fenn, hogy egy törvényben az ő egész szervezetüket megállapítani nem lehetséges. Ezért közjogi viszonyukat kell rendezni a törvényhozással és a végrehajtó hatalommal szemben, belszervezésüket pedig önmagukra bízni." Ezzel az érveléssel szemben joggal vetette fel a képviselőházban Tisza Kálmán, hogy „...a mi a statuárius jogra bízás nagy szabadelvűségét illeti, valóban, ha statuárius jogra bízatik, az szép dolog: az önkormányzatnak adott nagy engedély, (sic!) csakhogy ennek elismerésére meg kellene felejtkeznünk arról, hogy a statútumokat elkészíti a törvényhatóság és felterjeszti, de csak a belügyminiszter hagyhatja helyben."* A törvényhozás a kormány álláspontját fogadta el a városok helyzetének jogi rendezésekor, egyedül csak Budapest esetében sikerült elemi a beligazgatási szervezetről szóló, már említett 1872:XXXVI. te. megalkotását. A VAROSOK HELYZETET ERINTO KÖZIGAZGATÁSI REFORMOK Az 1886. évi közigazgatási törvényjavaslatok vitájakor a városi törvényhatóságok az országgyűléshez intézett feliratokban ismételten az önálló városi törvény meghozatalát sürgették. A rendezett tanácsú városok vezetői, akik csak közvetett módon hozhatták a törvényhozás tudomására kívánalmaikat. Nagybecskereken gyűltek össze országos polgármesteri értekezletre. Az értekezleten nem a külön városi törvényt szorgalmazták, hanem konkrét módosító javaslatokat tettek a Ráth Károly. Fotó, BTM Kiscelli Múzeuma, Itsz.: 7867/6x9.