Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

intézkedései alapján a megyei törvényhatóságok közvetlen közigazgatási hatáskörébe kerültek. A rendezett tanácsú városok képviselőtestületének fontosabb ügyekben hozott határozatait végrehajtásuk előtt a törvényhatóságnak kellett jóváhagynia. Végső soron mind a törvényhatósági joggal felruházott városok, mind a rendezett tanácsú városok lényegi kérdéseket érintő ügyeiben a meghozott önkormányzati határozatok felett a belügyminiszternek, illetve a kormánynak volt joga dönteni, a végrehajtást engedélyezni. Az 1886. évi második törvényhatósági törvény, amely hatályon kívül helyezte az 1870: XLII. tc.-et, több lényeges pontban változtatta meg a korábbi rendelkezéseket. A törvényhatóság önkormányzati önállóságát a főispáni hatáskör jelentős megnövelésével alaposan megnyirbálta. A kormány által kinevezett főispán a törvény alapján jogot kapott arra, hogy amennyiben az állam érdekei megkívánják, közvetlenül rendelkezzék a közigazgatás tisztviselőivel, felülvizsgálja eljárásukat, tevékenységüket. A törvény megszüntette a városokban a rendőrkapitányok megválasztásának jogát, ezáltal csökkentette az önkormányzati befolyást a rendőrség irányításában, ugyanakkor a fenntartási költségeket továbbra is a városokra hárította. Az 1886:XXI. te. bevezette a törvényhatóságok határozataival szemben a kormány által gyakorolható megsemmisítési jogot. Ugyanakkor kizárta a megsemmisítési határozattal szemben az önkormányzat felirati jogának gyakorlását a kifogásolt kormányintézkedés végrehajtása előtt. A városi vagyon és jövedelem kezelését érintette még a törvény azon rendelkezése, amely a községi törvényben előírt módot terjesztette ki a törvényhatósági joggal felruházott városokra is. Az intézkedés a városi vagyon megóvását célozta a túlzott mértékű spekulációval szemben, viszont a fejlettebb városok háztartásának ügyintézését sok megkötéssel, korlátozással rugalmatlanná tette .Az 1886:XXII. te. - a második községi törvény - a rendezett tanácsú városok számára is lényeges változást jelentett, ugyanis a tisztviselői karuk megválasztásában a megye befolyása lett meghatározó, azáltal, hogy a jelölés jogát a tisztújító szék útján, annak irányításával gyakorolta. A dualizmus egész időszakán keresztül vitatott kérdés volt a törvényhatóságok és képviselőtestületek összetétele, a virilizmus intézménye. Ezen önkormányzati testületek, törvényhatósági bizottságok, községi és városi képviselőtestületek tagjainak fele nem választás útján, hanem vagyoni helyzete, pontosabban a legtöbb egyenes állami adót fizetők közé tartozása jogán került a bizottságba. Ez az antidemokratikus szervezési módszer a dualista rendszer stabilizációját kívánta szolgálni, s a városokban a nagyburzsoázia vezető szerepét erősítette meg, leszűkítve a törvényhatóság ügyeire befolyást gyakorló polgári - kispolgári rétegek érdekérvényesítési lehetőségeit.'' A főváros esetében a fentiekben vázoltaktól több vonatkozásban eltérő volt a közigazgatás kereteinek szabályozása. A monarchia második központjának szánt és kiemelt figyelmet, fejlődési lehetőséget élvező Budapestet az 1872:XXXVI. te. a többi törvényhatóságnál nagyobb autonómiával és közigazgatási önállósággal ruházta fel. A főváros esetében a virilizmus „finomítottabb" változata érvényesült, az 1200 legnagyobb adófizető közül volt választható a törvényhatósági bizottság tagjainak fele. Kinevezett főispán helyett a király által kijelölt három fő közül a törvényhatósági bizottság választhatta meg a főváros élén álló főpolgármestert, akire nem terjedt ki a király elmozdítási joga. Ilyen módon a főváros főpolgármesterének függése közvetettebb volt a kormánytól, mint a főispánoké.' A főváros polgármestere tevékenységét a tanácsnak, mint kollektív testületnek elnöke fejtette ki. E testület a közgyűlés által szabályozott összetételben, belügyminiszteri jóváhagyásra nem szoruló szabályrendeletben meghatározottan, közigazgatási hatóságként működött. Jelentős vagyont kezelt, a főváros korlátozott hatáskörrel rendelkező kerületi elöljáróságai első fokú határozatait másodfokon bírálta el. A főváros vagyonkezelését a községi törvény módosított változata szabályozta, s ebben lehetőséget kapott a közgyűlés a bérbeadás szabadkézből történő elrendelésére, amit csak abban az esetben kellett a belügyminiszterhez jóváhagyásra felterjeszteni, ha ez ellen valamely adófizető fellebbezéssel élt. A 25 000 forintot meg nem haladó ingatlan elidegenítése, illetve megvétele felől 86