Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században 61-84

- új adókat vethet ki, (melyet az állam nem vett igénybe) - állami községi adópótlékot szedhet az állami egyenes adók után (önkormányzati és közigazgatási költségeinek fedezésére). E törvénycikk alapján a a főváros az egyesítés után is tovább szedte a kövezetvámot, az aliases helypénzt, a kikötő- és rakodóhelydíjat és a fogyasztási adót. Az állam 1888-ban a szeszfogyasztási adó mellett bevezette az italmérési illetéket és adót is. A szeszes italok kimérése és kis tételben való árusítása ezután csak állami engedéllyel történhetett. 1890-ben „A közutakról és vámokról" szóló törvény I. cikke országosan szabályozta a vámszedési jogokat." Eszerint „a vámszedés joga csak közutakon és közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon (réveken) és hajóhidakon, továbbá a városok és a községek kövezetének használata fejében gyakorolható, illetve engedélyezhető". A törvény szerint a kövezetvámból származó bevételt ezután ténylegesen csak az utak fenntartására lehetett fordítani. Ez az adónem Budapestnek korábban jelentős többletbevételt jelentett,'* azonban kevésbé érintette az ország vámszedési joggal rendelkező összes többi települését. Hogy e szigorítás következtében ne érje veszteség, a főváros megszüntette a kövezetvám fogalmát és helyette bevezette a „városi vám" elnevezést, amire az említett törvénycikk nem vonatkozott. A városi vám tárgyának és díjszabásának kialakításában azonban a főváros és a pénzügyminisztérium nem tudott dűlőre jutni, és a főváros ekkortól majd egy évtizeden át tartó harcot folytatott e fontos jövedelemforrás megtartásáért. Az 1899. VI. törvénycikk megszüntette az összes addigi községi és városi fogyasztásiadó természetű pótlék és díj beszedését. Egyidejűleg megengedte a bor-, hús- és szeszfogyasztási adópótlék szedését az általa előírt mértékben. Belügyminiszteri és pénzügyminiszteri engedéllyel azonban továbbra is volt lehetőség az 1899 előtti fogyasztási adók szedésére! Vidéken és Budapest nyílt területén megszűnt a sörfogyasztási adópótlék és némely szesz(es ital) utáni adópótlék. Ennek kompenzálására Budapest zárt területére további előírásokat tartalmazott a törvény. A sörfogyasztási adópótlékot a továbbiakban nem a vámhatár átlépése illetve a termelés után kapta meg a főváros, hanem az állam fizette számára egy összegben az év végén, a sörfogyasztási adó terhére. Az állami adó alól mentes szeszfajták után - az addigi jövedék megtérítésére - az állam egy fix összegű átalánytérítést juttatott a fővárosnak. Az új törvény a községeknek (városoknak, beleértve Budapestet is) számottevő jövedelemcsökkenést okozott. A fogyasztási adópótlék mindeddig jelentős összeget tett ki a főváros rendes évi bevételében,"* ami most elveszett. Mégis úgy tűnik, az 1900-as évek elejére többé-kevésbé kialakult és mindenki számára elfogadhatóan működött a vám- és fogyasztásiadó rendszer az új szabályrendeletek és az új vámvonal alapján. Az I. világháború kitörése után a városi vámmal szembeni elégedetlenség - amely lappangva mindig is jelen volt a szűkösebb és rosszabb időszakokban - most a felszínre tört. 1915-ben a kereskedők érdekében dr Schreyer Jakab szólalt fel a vámok javadalmi díjjegyzékének 1899 óta esedékes revíziójáért. Fellépett a vámtételek aránytalansága ellen, amely sok esetben nyíltan az osztrák konkurencia érdekeit szolgálta. A kormány is kezdeményezte egyes cikkek, pl. félgyártmányok, nyersanyagok vámjának a leszállítását, lényeges változás azonban nem történt. A főváros 1920 februárjában tízszeresére emelte a városi vámok díjtételeit, melyeket ~ bár a belügyminiszter jóváhagyása erre még meg sem érkezett -, júniusban ismét tovább növeltek, s újabb módosított díjszabást léptettek életbe." Elkészítették az 1890 óta vajúdó városi vámokról szóló, átfogó szabályrendelet újabb tervezetét is.'^ A tanácsi határozat végül is az 1920 júniusi díjtételek 50 %-os emelése mellett döntött, bár az ipari és kereskedelmi érdekeltségek még a 30%os emelést sem akarták elfogadni. Majd 1924-ben ujabb két alkalommal emelték a vámokat: februárban az addigi tételek háromszorosára (a korona zürichi jegyzésének változása miatt), májusban pedig a februári értékek kétszeresére, mivelhogy a korona értéke a felére csökkent.'^ 64