Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században 61-84

Szeptemberben a májusi értékeket aranyértékben határozták meg, s az ipari és kereskedelmi érdekeltségek meghallgatása után decemberben életbe lépett az újabb módosított vámjegyzék."* 1923-ban született meg az „Egyes pénzügyi temiészetű rendelkezésekről" szóló 1923: XXXIII. te, amely alapvető változásokat hozott a fogyasztási adók területén.'^ Megszűntek az állami bores húsfogyasztási adók. A városok (községek) ezután pénzügyminiszteri rendelet alapján'* önállóan bor- és húsfogyasztási adót, valamint sör- és szeszfogyasztási adópótlékot szedhettek be, viszont a városi költségvetés szükségleteinek fedezésére egyéb fogyasztási adót vagy beviteli díjat nem vethettek ki (azonban pótadókat igen). A törvénycikk a városi vámokat nem érintette. További szabályozásokat rendelt el az 1924: IV. te. és az ahhoz kapcsolódó rendelet. Ha a költségvetés szerinti kiadások fedezésére nem elegendő a fogyasztási adó, az italmérési illeték külön adó és a községi pótadó, akkor a város önálló adót is kivethet, sőt kötelező annak kivetése. A rendelet az államadók után kivethető községi pótadót az adóalap értékének 50 %-ában maximálta. 1923. október elsejétől a főváros tehát átvette a fogyasztási adók kezelését az államtól. Az 1924-es szabályrendelet szerint a főváros területére való behozatalkor kellett adózni, amivel az átalányadózás megszüntetésére és az utólagos ellenőrzés lehetővé tételére törekedtek. Ennek hatására rövidesen igen kedvező eredmények mutatkoztak, pl. már 1925-ben a megadózott sertések száma 50%-kal, a szállítási vállalatok bevétele (vasút, vizi út, posta) pedig 60%-kal nőtt. Ezután a főváros a fogyasztási adók és vámok kezelésének leegyszerűsítésére koncentrált, mondván, hogy a bonyolult kezelés tette ellenszenvessé azokat a nagyközönség szemében. Ennek szellemében határozták el a vámvonal kihelyezését a főváros politikai határára, ami a nyílt és zárt adóterület egyesítését jelentette.'^ A fogyasztási adó és a városi vám kezelését egyesítették az egyenes adók kezelésével. A fogyasztási adó igazgatóság és a javadalmi őrség főparancsnoksága beleolvadt az általános adóigazgatóságba, s így a fogyasztási adóhivatalok az adószámviteli osztályokba.'" Az 1930: XVIII. te. 73. §-a újraszabályozta, hogy miből fedezze a főváros a háztartásában szükséges kiadásait, nevezetesen : - a vagyon jövedelméből - az állami jövedelem után kivetett községi pótadókból - az állam által átengedett egyenes és közvetett adójövedelmekből - önálló városi közszolgáltatásokból - illetékekből, vámokból, helypénzekből, díjakból, stb. A gazdasági világválság utolsó éveiben a főváros és a peremterületek közötti ellentét felerősödött. Az utóbbiak úgy vélték, hogy a főváros rájuk akarja hárítani a gazdasági világválság terheit. 1932-ben megalakult a Pestkömyéki városok és községek képviselő-testületeinek küldötteiből álló bizottság. 1933 májusában a bizottság és a főváros kerekasztal konferenciát rendezett. A peremterületiek legfőbb problémája a városi vám kérdése volt. Sokan már a vám meglétét is sérelmesnek tartották, mondván mi lenne, ha a fővárosi ámkat a Pest kömyéki települések hasonló vámmal sújtanák. A legfőbb panasz azonban a Budapest környékiek speciális, a fővároshoz kötődő szoros, sőt elválaszthatatlan kapcsolatából adódott (pl. mint felvevő piacra vitték be és el nem adás esetén visszahozták áruikat, ottani ingatlanuk művelésére kocsival jártak át, s mindezt vám terhelte). Tehát a mindennapi élet legelemibb működtetése esett vám alá. A tárgyalások végül eredménytelenek maradtak. A fogyasztási adóval kapcsolatban sérelmezte a „vidék", hogy a fővárosban vásárló lakosaik utáni fogyasztási adóból nem részesednek, ám erről a főváros még tárgyalni sem volt hajlandó. A városi vámnál elsősorban a városi vám visszatérítése, a vámtarifák korszerűtlensége jelentett gondot. Egyre többen szólaltak fel a vámtarifák, árukategóriák elégtelensége, korszerűtlensége miatt és kifogásolták, hogy nagyobbak a vámdíjak, mint a háború előtt. A vámtarifák mérséklését javasolták egy-egy kiemelt árucikk (pl. papír, bor, ásványvíz) esetén, sőt a vám teljes eltörlését. így 65