Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Tóth Árpád: Hivatali szakszerűsödés és a rendi minták követése 27-60

becslésekor a korszak végére új számítást alkalmaznak. (Addig ugyanis részben a telek árát számítják ki a területre és a körzetre jellemző egységár szorzatából, részben pedig egy kőművesés egy ácsmester az építményt becsüli fel - a bérbe kiadott házaknál is. Ezzel szemben a negyvenes években ezeken kívül a házból származó házbérjövedelem forgalmi értékét is kiszámolják a tőke 6%-os alapjaként. Sőt: arra is van példa, hogy olyan házat is felbecsülnek amelyet még nem is adtak ki, de „tudják", hogy mennyit jövedelmezne.*') 1. Nem minden pesti tisztviselőnek volt saját lakóháza (Szilva Ferenc esetében pl. a még ki nem fizetett házbér összege is szerepel a hagyatékban). A korabeli címtárakból felmérhetjük, hogy ki hol lakott,*^ és a helyrajzi számok térképre vetítésével kirajzolódik, hogy a magasabb rangú tisztviselők a Belvárosban laktak, sőt ezen belül konkrétabb sűrűsödési pont is látszik. Nyilvánvaló, hogy a tisztviselők számára presztízs-szempontból fontos volt, hogy a város előkelőbbnek tekinthető részein lakjanak.*^ A lakóhely akár a pályafutásban is szerepet játszhatott hiszen elképzelhető, hogy a társadalmi közelség-ismeretség motiválhatott egy-egy előmenetelt. E megállapítás tovább finomítható, ha tisztázzuk, hogy a központba költözések időben hogyan viszonyultak a státusemelkedésekhez. 2. Ezekben az évtizedekben zajlik a Belváros északi felében és a Lipótvárosban a többemeletes klasszicista házak építése. Mind többen élnek a városban olyanok, akik nem rendelkeznek saját ingatlannal, ezért lakást bérelnek. A lakbér jövedelmekből tisztes vagyonra lehetett szert tenni, hiszen pl. a Kerepesi út terézvárosi szakaszán (ma a Rákóczi út északi oldalának belső részén) egy két épületből álló ingatlan 1847-ben'"' 8 lakás, 2 bolt és egy műhely után évi 1700 forint tiszta jövedelmet hozott. Az általunk vizsgált tisztviselők között kevés esetben van nyoma a házbér jövedelemnek (pl. az inventáriumban Hauszins-tétel ritkán szerepelt), de aki két házat is birtokolt, az szép hasznot húzott e vagyonából. A lakáshelyzetet illetően is határozott különbségek mutatkoztak a tisztviselők között. Pl. Makk Antal bíró, akinek háza az Alsó-Dunasoron (a mai Március 15. tér helyén) feküdt, e - gyakorlatilag egyetlen jelentős - vagyontárgyát végrendeletileg unokaöccsére hagyta. A ház értékét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy 1836-ban tíz személynek bérbe adva évi 1150 forintot jövedelmezett. (Öten boltot, hatan lakást béreltek - az első emeleten egy három szobából, egy konyhából és egy „kabinetből" álló lakásért 180 forintot kellett fizetni; egy sarki bolt bérlete 260 forint volt.) Hoffer Károly írnoknak, aki 1842-ben három lakást adott bérbe, heti 4 forint házbérjövedelme származott. Az ő háza egyébként szerényebb helyen, a Lipót utcában (ma: a Váci utca déU szakaszán) feküdt. 3. Ismert tény, hogy a század első felében a telekspekuláció erőteljesen fellendült Pesten. Ennek nyomait a telekátírások és az ingatlanbecsük iratanyagában kell majd keresni, de azokban az esetekben, amikor beépítetlen háztelkeket (Hausstelle) említ a hagyatéki összeírás, okkal gyanakodhatunk spekulációs célokra. E tekintetben a városi vezetés valódi hatalmat jelenthetett, hiszen a dinamikusan terjeszkedő város parcellázási terveit a város tisztviselői jól ismerhették. Ez esetben az információ működött tőkeként. E tekintetben a pesti tisztviselők mértéktartónak mutatkoztak. Általában egy-két üres telekkel találkozunk a hagyatékokban, vagy éppen eggyel sem. Szembetűnő kivétel Makk Antal nővérének esete (akinek Makk másodmagával volt örököse). Az ő hagyatékában ugyanis hat háztelek szerepel az ingatlanok között (mind a Ferencváros akkor még beépítetlen, külső részén), hármat pedig már értékesített is, amint erről egy kötelezvényből értesülhetünk. Az inventárium adatai szerint természetesen ezek értéke igen alacsony (hiszen éppen ez a lényege a telekspekulációnak), alig 1-1.30 forint négyszögölenként.*' Az üres teleknél gyakoribb, hogy szőlőskertet bírtak a pesti tisztviselők Pest (vagy Buda) határában: a Városligetben, Kőbányán, a Hermina-mezőn, a Törökőrön, esetleg a híres Promontoron. (Egy esetben - a feleség hozományaként - veresegyházi szőlőről esik említés.) Ezek becsült értéke persze gyakran nagyságrenddel alacsonyabb a házingatlanokhoz képest, az viszont szem44