Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

KRÓNIKA - Buzinkay Géza: Az újkori Budapestet bemutató kiállítás születése 381-385

sikere szempontjából döntő jelentőségű volt az a tény, hogy 1994. január 1-től pályázat útján új vezető lépett hivatalba Vigh Annamária személyében, akinek kezében összefonódhatott a szervezeti egység irányítása és a feladat végrehajtására létrejött team vezetése. 1994 folyamán a várostörténeti tréning, a lektorok által megfogalmazott történészi alapelvek szellemében formálódó koncepciórészletek, a tárgyi anyag számbavétele, állapotuk felmérése és a szükséges kiegészítő elemek iránti igények megfogalmazása mellett elkészült a kiállítás részletes költségvetése, majd ennek ismeretében megindult a pénzügyi fedezet előteremtése. Ekkor még voU remény arra, hogy a Főváros a költségek többségét biztosítja, hiszen a Kulturális Bizottság még 1993. szeptemberében döntést hozott arról, hogy támogatást nyújt, a költségvetésben két évre elosztva 20 miUió forintot biztosít e célra. Fokozatosan derült ki, hogy ez csupán elvi döntés volt, s a költségek többségét külső forrásból kell előteremteni. A részletes kalkuláció 1995-ben már több mint 39 millió forint költséggel számolt. (Mivel ebben az összegben csupán egy rövidebb kiállítási vezető publikálása szerepelt, a tudományos katalógushoz még további 11 miUió forint szükséglete állt fenn, későbbi időpontra halasztva.) A 39 miUió forintból a fővárosi köhségvetés végül is csak 10 milliót állt, maga a múzeum pedig 5 milliót volt képes saját költségvetéséből fedezni. A katalóguson felül is mintegy huszonnégymillió forintnyi előteremtendő összeg nyomasztó súlyként, de egyúttal serkentő erőként jelent meg. A pályázatok elkészítésének és a célbavett szponzoroknak szóló felhívások azt igényelték, hogy a múzeumi szakmai körökön kívülállók számára érthetően, tömören, köznyelvi szinten megfogalmazzuk a kiállítás célját és vezérfonalát. így született meg a következő összefoglalás: A kiállítás tárgya az a metropolis-Budapest, amely az 1896. évi Millennium idejére született meg, és amely akkorra vált képessé, hogy világvárosként mutassa meg magát. A Millennium idejére urbanisztikailag is megfogalmazódott nemzeti és polgári öntudat tárgyakban megtestesült, időben az előzményektől felvezető és a jövőbe továbbvivő speciális analízise az, amit újkori kiállításnak nevezünk. Budapest újjászületési képessége szorosan összefügg a város független szellemével és kifejtett aktivitásával, ami annak a helyzetnek volt eredménye, hogy nem uralkodói székhelyként fejlődött fővárossá és nagyvárossá, hanem a nagyváros jelentősége kényszerítette ki, hogy székvárosnak ismerje el a Habsburg-uralkodó. A kiállítás a városra, mint sok etnikum és sok vallásfelekezet közös teremtményére tekint, ezek együttélését tekinti kultúrája legfőbb jellemzőjének. A kiállítás végigkíséri látogatóját a provinciáhs kisvárosok, majd az egyesült nagyváros helyrajzi történetén, urbanisztikai fejlődésén, városigazgatásán, társadahnának és gazdaságának alakulásán, lakosai életkereteinek változásain, s bemutatja a városokért, arculatukért legtöbbet tevő polgárokat, tisztségviselőket is A tárgyi anyag, a rekonstrukciók és a modem kiállítási technika hét szimbólum köré fonódnak: 1. Lotaringiai Károly diadalíve, mely a török várvédők feletti győzelmet, mint európai összefogás eredményét tünteti fel. Ez a kiállítás - és az újkori várostörténet - nyitánya. 2. A Duna folyam, amely elválaszt és összeköt, esztétikai tényező és szervező erő, fő közlekedési útvonal, a kereskedelem meghatározója és a mobihtás jelképe. 1838-ban romboló árvízével teremtette meg az európai színvonalú modern várostervezés lehetőségét. 3. A Lánchíd (oroszlán), az összeköttetést, a kapcsolatot jelképezi, az egyesített Budapestet és a modem polgári társadalom megszületését. E híd a kisvárosokból a nagyvárosba vezet át. 4. A Millennium korának kettős értelmű városformálása: a nemzeti identitástudat {Hősök tere, Millenniumi emlékmű), valamint a polgári öntudat és gazdasági erd kifejezése (a Szabadság tér a Nemzeti Bank és a Tőzsdepalota épületei). 5. 1919. május 1-jei dekoráció: vörös drapériával bevonva, konstruktivista alkotássá átöltöztetett millenniumi oszlop a Hősök teréről. A múltat is átfogalmazó, ideológiai alapú korszakváltás érzékeltetésén kívül, a terem végfaláig (az 1950-es évek és 1956) előrevetülő árnyéka a folytatást is idézi. 383