Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

KRÓNIKA - Buzinkay Géza: Az újkori Budapestet bemutató kiállítás születése 381-385

BUZINKAY GÉZA AZ ÚJKORI BUDAPESTET BEMUTATÓ KIÁLLÍTÁS SZÜLETÉSE — SZENTÉLY ÉS SZÍNHÁZ KÖZÖTT — A Budapesti Történeti Múzeumnalc már nevével is jelzett elsőrendű feladata, hogy a főváros múltjának tárgyi emlékeit a nagyközönség számára bemutassa. Kézenfekvő tehát, hogy amikor éveken át nincs a múzeumban várostörténeti kiállítás, annak pótlása a legsürgetőbb feladatok közé tartozik. Mégis, az 1989-ben lebontott, akkor már mintegy tíz éve álló Budapest 2000 éve című állandó kiállítás helyett egy új elkészítése sokáig megoldhatatlan feladatnak látszott. Nem volt átfogó koncepció, kitartó energia, és anyagiak sem. Ám mindezek ellenére 1992-től megindult egy mintegy kétezer négyzetmétert betöltő állandó kiállítás létrehozása, amely lépésről lépésre haladva a népvándorlás korától - magábafoglalva a királyi palota gótikus szobrait is - eljut a közelmúltig. A kiállítássorozat előkészületei és felállása távolról sem úgy történt, ahogy az elméletileg elképzelhető vagy tanítható lenne, de az eredmény - mind tartalmilag, mind kivitelezését tekintve nyugodtan vállalható. A középkori rész az 1991-ben Braunschweigban megrendezett kiállítás hazai adaptációja, a hozzá csatlakozó gótikus szoborkiállítás pedig lényegileg művészeti tárlat, színvonalasan sikerüh megjelenítésben. A legfőbb gondot az újkori kiállítás koncepciójának kidolgozása jelentette, aminek semmiféle korszerű, vagy korszerűsíthető előzménye nem volt a Múzeumban. Súlyosbította a gondokat, hogy a szóba hozható műtárgyak nagy része olyan fizikai állapotban volt, hogy kiállíthatóvá tételük hosszú időt és előteremthetetlenül sok pénzt igényelt. Mindehhez járultak még „a körülmények": a múzeumi raktárak túltelítettsége miatt a kiállítási tér mintegy egynegyedét az évek során mennyezetig töltötték a korábbi kiállítások maradványaival, installációs anyaggal, sőt, műtárgyakkal is. A kiállítóteremben csak elavult, mennyezeti neonvilágítás volt, ablakairól hiányzott a fényvédő fólia és a nyáron 26-28 C° hőmérsékletű, ráadásul gyakran a 30% páratartalmat sem elérő helyiségben a kiállított tárgyak nagy része biztos károsodásnak vagy pusztulásnak nézett volna elébe. Mindennek akár csak részleges korrigálása is megtöbbszörözte a kiállítás anyagi igényeit. Röviden: semmilyen feltétel sem volt meg az újkori állandó kiállítás létrehozásához. Az Újkori Várostörténeti Osztály megkezdte a kiállítás koncepcióvázlatának kidolgozását, melynek írásos formába öntése egy évet vett igénybe. Berta Istvánnak a Kiscelli Múzeum akkori igazgatójának irányításával és szerkesztésében 1993 elejére készült el a vázlat, amely lényegileg a korábbi kiállítás nyomdokain haladt. A lektorok (Bácskai Vera, Buzinkay Géza, Gyáni Gábor, Hanák Péter, Vörös Károly) egyrészt lényeges változtatásokat javasoltak az anyagban, sőt, más koncepciót igényeltek. A történeti és történelemszemléleti kérdéseken túl azonban a történeti kiállítás műfajának és jellegének kérdései is felmerültek. Ez a koncepcióvázlat olyan kiállítást képzelt el, amely a múzeum tulajdonában lévő tárgyakból, dokumentumokból indul ki, vagyis lényegileg úgy tekintette: ami nincs képviselve a gyűjteményünkben, az a város történetéből kimarad. Ezzel logikai ellentétben, illusztrációnak vagy többé-kevésbé jelentékeny minőséget képviselő egyedi műtárgyak elrendezett kirakatának tekintette a kiállítást. Nem jelent meg benne kérdésként, mennyiben különbözik a város története az ország történetétől, ezért leginkább egy redukált Nemzeti Múzeum-beli kiállításra emlékeztetett. 381