Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

KRÓNIKA - Ráday Mihály: Clarissa Upchurch kiállítása elé 379-380

Számomra természetes, hogy itt látom a kiállításon az Unger-ház udvarát. Nagy szerelmeim egyike. Két utcára nyíló, fakockákkal burkolt átjárója, kapualjai, Ybl Miklós-tervezte nagyszerű formái, és a rátelepedett kosz, az elhanyagoltság állandó visszatérő élményeim egyike. Mindenütt, ahol tanítom az épített környezet ismeretét, e ház élménye, illetve az élmény megszerzése irodalmi szóval „kötelező olvasmány". Kérem, Önök is látogassanak el a Múzeum körút 7-be, hogy meggyőződhessenek arról, milyen kiválóan tárja elénk Clarissa Upchurch képe azt az élményt, amely e remek „Ámypalota" udvarán hat reánk. George Szirtes tollából remek bevezető jelent meg Clarissa Upchurch képeihez a Mozgó Világ decemberi számában. A férj értő, a költő szép sorai. Befejezésül hadd idézzek ebből néhány mondatot: „Ha azt érezzük, hogy a történelem befurakszik a kapukon és a folyosók mentén, nem azért van így, mert a művész történelmi utalásokra törekedett, hanem mert felzeng benne az épületek története, amit nyilvánvalóan hordoznak a felületek: a karcolások, a golyónyomok, a csupasz téglák és az omladozó stukkók... Ha van is valami kafkai ezekben a végtelen folyosókban és árkádokban, a város egzotikuma mégiscsak átragyog rajtuk. Lehet, hogy ezek a buzsoá habcsókpaloták csillognak és pislognak, mint vendég egy fogadáson, de a szívük mélyén súlyos titkokat őriznek. Ahogy az egész város." Kérem, tekintsék meg és szeressék meg Clarissa Uphurch képeit, hogyan fejtette meg, hogyan tárja elénk Budapest, városunk szíve mélyén őrzött súlyos titkait... RÁDAY MIHÁLY 1993. július 30. 380