Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

FORRÁS - Gál Éva: Egy XVIII. századbeli budai üzleti könyv a BTM Kiscelli Múzeuma Kézirattárában 363-374

GÁL EVA EGY 18. SZÁZADI BUDAI ÜZLETI KÖNYV A BTMKISCELLIMÚZEUMA KÉZIRATTÁRÁBAN Magángyűjtőtől került 1954-ben a múzeum birtokába egy bőrkötésű, 280 lapot magában foglaló, fóliáns alakú könyv, amelybe az 1774-178l-es években egy budai kereskedő a vevői által eszközölt vásárlásokat jegyezte be időrendben. A bejegyzések német nyelvűek. A kereskedő a vevőknek általában egy-egy oldalt (néha fél oldalt) nyitott, s amikor az betelt, a legközelebbi üres oldalon folytatta, feltüntetve, milyen oldalszámon keresendő a folytatás. ' A könyv elején a vevők betűrendes névmutatója található, 364 névvel. Mivel azonban egyes nevek többször is szerepelnek a mutatóban, a könyvben nyilvántartott összes vevők száma ennél kisebb: 353. A betűrend alkalmazásában bizonyos következetlenség tapasztalható, az egyházi személyek és testületek nagy részét ugyanis az R betűnél mutatózták, minthogy megnevezésük elé az R.P. rövidítés (= reverendus páter vagy reverendi patres) került. Az első lapon L. C. bejegyzés látható, Mivel helyenként utalás van arra, hogy az előzmények a Liber B-ben találhatók, a könyv végefelé pedig több vevő lapjánál alján az olvasható, hogy a folytatás az L. D.-ben következik, nyilvánvaló, hogy a birtokunkban lévő könyv ennek a kereskedőnek a harmadik vevőnyilvántartó könyve (Liber C) voh, a Liber A és Liber B után, és hogy mindenestre volt még egy negyedik is, a Liber D. Ezek után hátra volt még annak kiderítése, melyik kereskedő vezette ezt az üzleti könyvet. Azt, hogy az illető budai volt, kétségtelenné tette, hogy a legtöbb budai vevőnél ott szerepelt a „hiesig", vagyis a „helybeli" jelző. Magának a kereskedőnek a neve azonban a dolog természeténél fogva sehol sem fordul elő a könyvben, hiszen ez a könyvet vezető kereskedő számára teljesen fölösleges lett volna. Kilétének felfedése az egyik vevő, nevezetesen özvegy gróf Zichy Miklósné révén vált lehetségessé. A Zichy-család levéltárában^ (Országos Levéltár) ugyanis ezekből az évekből is fennmaradtak az udvarmesteri elszámolások és számos ehhez kapcsolódó nyugta. Ezekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a gyűjteményünkben őrzött kötet eredeti tulajdonosa Péter Anton Locatelli budai kereskedő volt. Péter Anton Locatelli, mint neve is mutatja, olasz származású volt. 1754-ben vette feleségül Maria Magdolna Bemuccát, Péter Bemucca, a 18. század első felében Budán jelentős szerepet játszó, dúsgazdag olasz kereskedő rokonát. Feltehető, hogy akkor vette át Bemucca üzletét vagy létesített újat. Hamarosan a város vagyonos, ismert emberei között tartották számon. 1758-ban vették fel a budai polgárok közé. Városi tisztségeiről annyit tudunk, hogy 1765-ben vízivárosi templomgondnok, 1772-ben a budai külső tanács tagja lett. Miután első felesége meghalt, 1776-ban Balássy Barbarát, egy polgármestert is adó budai patrícius család tagját vette feleségül. Számos gyermeke közül a legidősebb fiú, Péter Carl LocatelU folytatta az üzletet, a többi életben maradt fiú katonatiszt vagy hadmémök lett, a leányok pedig jómódú budai családok sarjaihoz mentek feleségül. LocatelU családi és vagyoni viszonyairól az 1803. október 2-án bekövetkezett halála utáni örökösödési iratok, illetve hagyatéki leltárak adnak felvilágosítást.' A leltárak szerint ingatlan és ingó vagyonának értéke összesen több mint 78.000 forint volt, ami az akkori viszonyok között tekintélyes vagyonnak számított. A hagyatéki leltárba felvett ingatlanok közt szerepel mindenekelőtt egy várbeli ház, az akkori telekkönyv szerint a 36. számon, amely a mai Úri utca 26. 363