Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

FORRÁS - Gál Éva: Egy XVIII. századbeli budai üzleti könyv a BTM Kiscelli Múzeuma Kézirattárában 363-374

számnak felel meg. Ez a 210 négyszögölön álló ház határozottan értékes volt, az örökség pénzzé tételekor 12.200 forintért kelt el. Volt ezenkívül a Vízivárosban egy 647 négyszögölön fekvő majorsága, rajta egy, a várbelihez hasonló nagyságú épülettel, továbbá még egy vízivárosi háza, a volt glacis területén, azaz a Várhegy keleti vagy északkeleti lejtőjén, a várfalak alatti sávban. Itt eperfa ültetvényt is említenek, amely a selyemhernyó-tenyésztést szolgálta, de hogy valóban foglalkozott-e ezzel, nem tudjuk. Locatelli vagyonosságát mutatja a birtokában lévő szőlőterület nagysága. Különböző budai szőlőhegyekben 8 darab, összesen 18.500 négyszögöl, vagyis (magyar holdakban számítva) több mint 15 hold szőlője volt. A hagyatéki leltárban azonban sajnos nem szerepel üzleti árukészlet és semmilyen, kereskedelmi tevékenységgel összefüggő tárgy, ami arra mutat, hogy halála idején Locatelli már nem vezette az üzletet; nyilván már életében átadta legidősebb fiának. A múzeum kézirattárában őrzött üzleti könyvből megállapítható, milyen árucikkekkel kereskedett Locatelli, legalábbis az 1774 és 1781 közötti években. Minden árucikke távolsági kereskedelem tárgya volt, köztük olyan áruk is, amelyeket később gyarmatárunak neveztek, tehát délszaki vidékekről származó fűszerek és gyümölcsök. Mindamellett - mint az árucikkek felsorolásából rögtön látni fogjuk - ennél szélesebb volt a kereskedésbe bevont áruk köre, ugyanis Locatelli különféle kézművesipari és művészi tevékenységekhez szükséges számos nyersanyag és félkészárú forgalmazásával is foglalkozott. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsoroljuk a könyv bejegyzéseiben leggyakrabban előforduló árucikkeket: kávé, mandula, pisztácia, füge, narancs, citrom, mazsola, capribogyó, rizs, fahéj, sáfrány, bors, babérlevél, szegfűszeg, tömjén, olívaolaj, lenolaj, finomított cukor, melisz, biszkvit, tokaji bor, szardella, selyem, moaré, teveszőr, kanavász, fémgomb, selyemszalag, selyemzsinór, selyemkendő, selyemharisnya, selyemkesztyű, flór, cickarton, barchet, kreton, taft, krepp, csipke, szennalevél, chinafa-kéreg, sokfajta papír, pecsétviasz, szalmiák, terpentinolaj, indigó, kék vitriol, bolognai kréta, hamburgi fehér és a legkülönbözőbb egyéb festékek, stb. Mivel az eladott árucikkek természetszerűleg minden esetben a mennyiség és ár megjelölésével szerepelnek, a könyv értékes adatokat szolgáltathat az ártörténet, valamint a fogyasztási szokások kutatóinak. A vevőkörnek, illetve az egyes vevők által vásárolt áruk fajtájának és mennyiségének vizsgálata a korabeli életviszonyok tanulmányozásához nyújthat információkat. Locatelli vevői között a kézművesek voUak túlsúlyban: a könyvben szereplő 171 kézműves, illetve manufaktúra-tulajdonos a vevők csaknem 50 %-át alkotta. A kézművesek többsége a bőr-, a ruházati és az építőiparban működött. Locatelli kézműves vásárlói közt tímárok, vargák, nyereggyártók, szijjártók, csizmadiák, szűcsök, kelmefestők, szabók, kalaposok, kötők, kesztyűkészítők, gombkötők, paszományosok, kárpitosok, asztalosok, mázolok, fazekasok, stukkókészítők, üvegesek, kovácsok, ötvösök és még jó néhány más mesterség képviselői szerepelnek. Locatelli vevői közé tartoztak az 1777-ben, Budán létesült rövidéletű (1781-ben megszűnt) selyemszövő manufaktúra tulajdonosai, Josef Beywinkler és Jacob Höpfmger. A kézművesek túlnyomórészt a mesterségük űzéséhez szükséges árucikkeket szerezték be Locatellinél: festékeket és egyéb vegyianyagokat, helyben nem gyártott textil-, fa-, építő- és fémipari félkész árukat. Akadtak persze a kézművesek között olyanok, akik emellett luxus fogyasztási cikkeket (déligyümölcsök, kávé, csokoládé stb.) is vásároltak Locatellitől (1. kép). Külön érdekes csoportot alkottak a vevők közt a festők és szobrászok, akik többnyire ugyancsak a munkájukhoz szükséges anyagokat szerezték be kereskedőnknél. Szerepel a könyvben többek közt Carl Bebo és Leonhard Weber szobrász, Johann Gröner és Gregor Vogl festő (2. kép.). Jó néhány patikus is vásárolt Locatellinél, főként szennalevelet, chinafa-kérget, meliszt (színcukrot), mandulát, gyömbért, szegfűszeget, fahéjat és más fűszereket (5. kép.). Egy orvos (Doctor Medicináé) és több seborvos (chirurgus) is a vásárlók közé tartozott. Állandó vevője volt Locatellinek jó néhány budai és környékbeli templom, így a várbeli Szent Zsigmond templom és a főplébániatemplom, a budai városházi kápolna, a vízivárosi Szent 364