Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
KÖZLEMÉNY - Pető Mária: A firenzei Domenico Sestini pest-budai utazása a XVIII. század végén 351-360
hajóút és néhány hónapos Saloniki kitérő után visszatért Livomóba. Szülővárosába érkezve sajnálattal tapasztalta, hogy Pietro Leopoldo nagyherceget, akivel már ifjúsága idején kapcsolatba került, nem találta Firenzében, mert időközben a német császári trónra került. (II. Lipót németrómai császár, 1790-1792). Ezután Rómába utazott, ahol levelei gyűjteményének ötödik kötetét adta ki. Majd egy évet ismét Konstantinápolyban töltött, onnan visszatérve úgy találta, hogy hazájában nincs szerencséje, ezért néhány évre német földre utazott. Itt megismerkedett a Halle-i egyetem profesz-szoraival, majd Berlinben időzött. Több arisztokrata barátságát elnyerte és Poroszország királyával is megismerkedett. Egy kis időt Lengyelországban is eltöltött egy apátság 400 talléros adománya révén. Megfordult Jenában és Lipcsében is, ez utóbi helyen és Berlinben is több munkáját publikálta. A porosz király anyagi támogatásával 1810-ben Párizsba utazott, ahol kora több tudósával került kapcsolatba, sőt Napoleon nővérével, Elisa nagyhercegnővel is megismerkedett, aki azonnal megbízta könyvtára és régiséggyűjteménye rendezésével. Újra visszatért Firenzébe, majd három alkalommal Monacoba ment, ahonnan visszatérve az arany sztatéterekről (ógörög aranypénzek) szóló munkáját adta közre. Megfordult időközben Pisában, Milánóban, Triesztben, majd publikálta az általa 1816-ban újárendezett Hederweri Múzeum érmeit. Hazájában és külföldön is több elismerésben volt része uralkodók, világi és egyházi személyek körében, több akadémia tagjává választotta, a pisai egyetem professzora lett, de már nem sokáig élvezhette az eUsmeréseket, 1832. június 8-án, 82 éves korában elhunyt a kiváló toszkán tudós. Holttestét a firenzei Santa Croce bazilikában helyezték örök nyugalomra." (2. kép) E nagytudású, s nyughatatlan természetű polihisztor számtalan írása közül a Bukarestből Bécsig vezető útinaplójának fővárosunkat érintő részével kívánunk most részletesebben foglalkozni, a napló teljes szövegének feldolgozása egy későbbi munka témája lehet. Nyolc hónapos bukaresti tartózkodás után 1780. V. 27-én hagyta el a várost, társaságában volt egy francia lovag, a francia követ fivére, Saint-Priest is, s talán nem tévedünk, ha az útleírás 49. oldalán szereplő, csúfolódó és kissé pikáns hangulatú francia nyelvű vers szerzőjének ezt az urat tartjuk, Sestini csak annyit mond róla, hogy az egyik útitársa rögtönözte, Búcsú a török uraktól címmel. Egy hónapos utazás következett Nagyszebenből Temesvár, majd Szeged érintésével, ez utóbbi helyről a kecskeméti országutat választva szerzőnk 1780. július 6-án eléri a Pest kömyéki településeket. Az utolsó postaállomáson, Örkényben, úgy tűnik, letér az útról és egy száraz, poros utat választva egy Pusztának nevezett falucska mellett halad el, ezt a helységet megbízhatóan azonosítani nem lehet, mert a török elleni harcok során sok, korábban virágzó falu érdemelte ki ezt a nevet. Hamarosan elérik Ócsát, ahol kis pihenőt tartva továbbindulnak, érintve Némedi falut. Mellesleg közben leírja az itteni növényzetet, megemlíti, hogy Ócsa lakói kálvinisták, templomuk is van, majd folytatva az utat a mai Pestlőrinc felé közelednek. Itt egy bizonyos helyen megpillantja a Dunát és a budai hegyeket, valamint a nagy szigetet, azaz Csepelt. Délután négykor érkezik meg Pestre, mielőtt megállt a Szarvas csárdánál, ahol elbocsájtotta a kocsist a csézával (col calesse) és a lovakkal a Hermannstadtban (Nagyszeben) történt megállapodás szerint. Az egykori Szarvas csárda az Üllői út bal oldalán, a mai strandfüdővel (XVIII. Üllői út 452.) csaknem szemben állott, vályogfalú fogatváltó állomás volt még e század elején is.' (3, 4. kép) De már a II. katonai felmérés alapján készült térképen megjelölték. Itt Sestini újabb bérkocsit fogadhatott útja folytatásához. Erről a helyről tiszta időben még ma is láthatók a budai hegyek, a terület tengerszint feletti magassága alig marad el a Gellérthegytől. Utazónk, alighogy Pestre ért, már arra gondolt, hogy átmegy Budára és megnézi a fürdőket. A Dunán való átkelés alckor a hajóhídon történt, s természetesen Sestini nem mulasztja el annak leírását sem. Július 8-án jókor reggel felkel és elmegy fürödni az egyik budai fürdőbe, melyekből szerinte öt volt, ebből ő kettőt látott, s ezek egyikét Rácnak hívták, valószínűleg ebben fürdött meg, a víz kénes volta és a fürdőzési szokások erre illenek rá. Sestini, aki már ismerte a híres konstantinápolyi és kis-ázsiai fürdőket (pl. Brusa) alapos kri354