Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

A Budavári Palota kertjének részlete a XX. sz. elején. Fotó, BTM. is Új fajtákkal gazdagodott (kadar, csiri-csuri) és új tartósítási eljárásokat ismertünk meg, mint az aszalás, az aszúbor készítést. A nagy növénykultusz, kert-szeretet ellenére sem ismerünk egyetlenegy, a XVI. vagy XVII. sz.-ból származó hazai török kertábrázolást, ami összefügghet azzal, hogy az igazhitű nem ábrázolhat embert, még kertjében sem. Buda visszafoglalása, 1686. után a virágos, gyümölcsös, és szőlőskertek is letarolva érték meg az ostrom végét, és sokáig nem is gondoskodtak róluk. Eddigi ismereteink szerint a nagyszabású és elsőként berendezett Déh Várkert megépítésének gondolata Sándor Lipót főherceg nádor nevéhez fűződik. A nádor minden bizonnyal e nagy munkába vonta be Bernhard Pétrit (1767 Ptalz-1800-as é. eleje), akit 1793-ban hívott meg Zweibrückenből. Petri a szentimentális tájképi kertépítészeti stílus jeles képviselője és ennek jegyében alakítja át a Sándor grófok bárói, gr. Zichy Ferenc vedrődi, gr. Viczay Mihály hédervári és br. Orczy László pesti kertjeit. Irodalmi munkássága is jelentős, és nemcsak leírja az általa átalakított kerteket, hanem megfigyeléseit és megjegyzéseit is rögzíti. A Várhegy déli oldalának rendezését és a kertépítést végezte el. Közvetlenül a palota körül - a hegy fennsíkján - nagy virágos parterre-t alakított ki, melybe térhatárolóul, illetve díszítőelemként nemcsak a régi bástya - és várfalakat, hanem a királyi vízemelő telepet - régi nevén Öntőházat - is bevonta. A kert fásításához, növényekkel való díszítéséhez itt is, csakúgy mint másutt, a kor divatos növényeit választotta, melyeket külföldről szereztek be. A leírásokból tudjuk, hogy a nádor kedvelt rózsáiból több száz tövet ültettek, és készítettek sziklakertet is. 333