Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

Az 1755 körüli években a bécsi udvar vezető kertészének fiai kerültek alkalmazásra Budán 1808-ban: Anton, Karl és Waclaw Tost. A leírásokból úgy tűnik, hogy jól ismerték a korabeli kertépítészeti stílusokat. A kiválasztott és telepített növények által alkotott tervek arányaival, mértékeivel, alaprajzi elrendezésével olyan tartós művészi értékű park keletkezett a Várhegyen, amely méltán váltott ki elismerést. A. Tost 1849-ben a harci események után a Várban elterjedt kolerajárványnak esett áldozatul. E híres kertész 40 évi budai működésével kiérdemelete nemcsak a nádor, hanem a város lakóinak elismerését is. A szabadságharc után hamar elkezdődtek a helyreállító munkák, hogy az új királyi helytartó Albrecht királyi főherceg - mielőbb beköltözhessen. 1854 nyarán elkészültek a Várhegy déli végén az első üvegházak, az ún. Parasztház és a J. Weiss és C. Neuwierth által áttervezett, a kerten át a Ferdinánd kapuhoz vezető feljáró is. 1857-ben készült el és vették használatba a mai Várkert-bazár helyén állt vízvezetéki épületet. A Várkertészet - mely intézmény még a II. világháború után is működött - az 1800-as évek első felében keletkezett. Alapítójának az 1847-ben elhunyt József nádort tartják, aki már korábban is gondoskodott a szükséges növények neveléséről Alcsúton és a Margitszigeten. A. Tost halála után a munkát a cseh származású Kari Mráz vette át és végezte 1903-ig. Őt Witzel Nándor udvari kertgondnok követte, aki Siklóson született 1863-ban. A Bécsben és Schönnbrunnban tanult kertész kinevezését 1896. október 31-én vette át. Első állomáshelye nem Buda, hanem a szervezetileg és gazdaságilag idetartozó Gödöllő volt. 1903-tól 1927-ig a Budai Királyi Kertek vezetője, s nevéhez fűződik az akkor nagyon híres Azalea- és Orchidea Gyűjtemény is, valamint a „Parasztház" előtti sziklakert tervezése és megépítése. Főkertésze Wlsak Pál volt, akiről - sajnos működését is beleértve - semmit sem tudunk, alkertésze Parg Alajos, a nagyhírű orchidea-termesztő, a Pálamaházat pedig egy Peitschik nevű kertész vezette. Witzel Nándor 1927ben vonult nyugalomba, de 1933-ig szolgálati lakásában, az I. ker. Váralja u. 20-ban lakott. 1945. március 5-én, 82 éves korában hunyt el. Már életében ott van környezetében későbbi utóda, a Várkertészet utolsó vezetője: Szörényi (Strnad) Mihály. Szörényi 1881-ben született Kistapolcsányban, kertészeti tanulmányait 1903-ban végezte Budapesten, és 1910-ben került a Várba. 1927-ben nevezték ki kertészeti felügyelőnek, majd 1931-ben igazgatónak, mely tisztet 1944-ig töltötte be. 1945-ben nyugdíjazták. 1944-ben hagyta el szolgálati lakását, amely a mai Csillag-erőd előtti területen állt. 1963-ban aranydiplomával tüntették ki, és még ez évben Budapesten halt meg. A Királyi Kertek Igazgatósága Budapesten az I. ker. Váralja u. 20-ban székelt, egészen 1945ig. Az Igazgatóság hatásköre a budai - megközelítőleg 22 kh (12,5 ha) nagyságú - parkokra, a kb. 1 kh-on (0,6 ha) elterülő üvegházi telepre, a Kelenföldön (Budaörsi út 71.) létesített 2,5 kh-as (1,5 ha) ún. tartalékkertre és a gödöllői, majdnem 120 kh-as (70 ha) királyi kastélykertre terjedt ki. Az Igazgatóság élén a kertészeti igazgató állt. Állandó, ugyancscüc kinevezett alkalmazott volt még: egy kertészeti főintéző (Budapesten), egy kertészeti intéző (Gödöllőn), egy irodatiszt és a két főkertész, mind a ketten Budapesten. A létszám további része (49 fő), szezonális, alkalmi munkás volt. A Kertészeti Tanintézet (a mai Kertészeti Egyetem) megalakulásáig - 1939-ig - minden évben változó létszámban gyakomokok is voltak. 1940-től a gyakomoki kötelezettséget eltörölték, s ettől kezdve már nem voltak a Várkertészetben „praxik". A háború pusztítása uátn az új -áttervezett - kert 1966-ban készült el. Május 1-én ünnepélyes megnyitóval indult új útjára a Várkert. A munkák Kiss E. Gusztáv tervei alapján, a Fővárosi Kertészeti Vállalat szervezésében zajlottak. A Déli-kert 1967-ben készült el, s került átadásra. Végül emlékezzünk meg egy kuriózumról. A Várbeli növények között volt egy igazi unicum is, az Antirrhinum asarina nevű tátikafaj, mely a nagy rondella nyugati falának repedéseiben élt. Nem tudjuk honnan került ide, és hogy hogyan tartotta fenn magát. Elbeszélésekből tudjuk, hogy e növény 1930-ban kerüU meghatározásra Mágocsy-Dietz Sándor botanikus révén. Ezt a spanyol334