Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

Nyúl és sün ábrázolása kályhacsempén, 15. sz. A Budai palota feltárásából, BTM Középkori Gyújt. a kertek a földi szépségekben gyönyörködni vágyó emberek alkotásai voltak. Vadászni járt, de kedves vadjait látni akarta a kertben is, ahol gyönyörködött azok mozgásában, színében, életében. Mindez együtt volt a középkori várkert. A virágos fák bevonultak ezekbe a kertekbe, sőt a keresztes hadjáratok vitézei a sok pompás keleti növényt plántáltak át. A lakásokban is helyet szorítottak a virágoknak, növényeknek. Számos képzőművészeti alkotás tanúsítja, hogy megjelentek a vázákba állított virágok, majd a termesztőedények (cserép, faveder, ládikó stb.) és bennük a kor legjellegzetesebb virágai: a világi szerelem jelképeként a szegfű, a szerénység jelképeként az ibolya, és az életörömöt jelentő örökzöld buxus (puszpáng). Nagy Lajos halála után a luxemburgi házból való Zsigmond trónra kerülésekor olyan palotát akart emelni Budán, amelynek nemcsak arányai, hanem rendeltetése is más mint az előző királyi épületeké. Budára öszpontosította udvartartását, és az általa építtetett nagyszabású gótikus Frisspalota mellől már nem hiányoztak az épületnek méltó kömyezetet adó királyi kertek sem. Aeneas Sylvius Piccolomini meg is emlékezik erről 1441-ben írt tudósításában. írása arra enged követ328