Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Létay Miklós: A Nagy-Budapesti Néprajzi Munkaközösség története 315-324

„Budapest Főváros Tanácsa népművelési állandó bizottságának néprajzi albizottsága pályázatot hirdet Budapest néprajzával kapcsolatos tanulmányokra. A pályázók az alábbi témákkal foglalkozhatnak: 1. Budapest munkáshagyományai: munkásdalok, mesék, gyermekjátékok, szokások (kerületek, városrészek vagy foglalkozási ágak szerint feldolgozva). 2. A budapesti munkásság vagy kisiparosság néprajza (egy-egy üzem vagy szakma munkásainak élete, szakmai jellegzetességei, stb.). 3. Egy kerület vagy városrész összefoglaló néprajzi leírása. 4. Budapest gazdasági néprajzának önálló részei, például a budapesti parasztság néprajza (gazdálkodás, kertészkedés, állattartás, stb.). 5. Egy-egy önálló tanulmány Budapest népművészetéről, viseletéről, táncairól. A pályázaton - eddig meg nem jelent néprajzi tanulmánnyal - bárki részt vehet. A pályázat nyílt, a pályamű terjedelme nincs megszabva. A pályázat beküldésének határideje: (itt mindig a megfelelő évszám következett), december 1. A pályázatokat Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának népművelési osztályára (Budapest, V., Városház u. 9-11.) kell beküldeni." Átlagosan 15-16 pályamű érkezett be minden évben. A dilettáns vagy gyenge dolgozatok mellett mindig akadt egy-két kiemelkedő írás. A hat év alatt kb. 95 pályázatot (a nyilvántartás sajnálatosan pontatlan) nyújtott be 48 szerző, illetve szerzőpáros. Volt, aki minden évben, volt, aki csak egyetlen alkalommal próbálkozott. Végeredményben tehát a Munkaközösség által kifejtett tevékenység, valamint az ennek révén felhalmozódott anyag (581 tétel), módszertanilag 80 % gyűjtésre és 20 % tanulmányra oszlik. Az Albizottság rendkívül fontosnak tartotta, írásban és szóban állandóan szorgalmazta, hogy a támogatásával készült vagy pályázatára érkezett színvonalas leírások, tanulmányok, nyomtatásban megjelenjenek. Ennek megvalósítására sokféle elképzelés fogalmazódott meg, kezdve az önálló publikációktól, a Tanulmányok Budapest néprajzából című kiadvány sorozaton vagy az újra indulni látszó Budapest folyóirat néprajzi rovatán át, a könyvkiadókkal való együttműködésig. Sajnos az Albizottság minden erőfeszítése kudarcba fulladt eredményeinek pubhkálását illetően. Ezen a negatív összképen az sem javít, hogy egy társadalmi gyűjtő 1954-ben benyújtott és díjat nyert pályázatát négy évi küszködés után, a Fővárosi Tanács anyagi támogatásával, sikerült 1000 példányban kinyomtatni." Néhány értékes dolgozat a Munkaközösségtől teljesen függetlenül vált hozzáférhetővé azáltal, hogy más kiadók önálló köteteként vagy tudományos folyóiratokban jelent meg a következő évek során.'^ A Munkaközösségben résztvevő szakemberek többféle módon dolgozták fel témájukat. Sokan az adatok lejegyzése mellett rajzokat vagy fényképeket készítettek. A rajzok zöme jól sikerült. Úgy tűnik azonban, hogy a fotózásban nem voltak kellően gyakorlottak, mert az általunk ismert képek bizony gyenge minőségűek. 1955-ben rendkívül szerény tervekkel elkezdődött a filmezés, ám az eredmény még ennél is szerényebb lett, mindössze a cinkotai lakodalomról szóló film készült el. Jelenlegi lelőhelyét eddig még nem sikerült kideríteni. Az első munkatervben még csak egyes témákra vonatkozóan, a későbbiekben már általános érvénnyel fogalmazódott meg az igény tárgyak vásárlására, a szóbeli adatgyűjtés mellett, illetve annak kiegészítésére. Ez a felszólítás - vélhetően gyakorlati okok miatt - lényegében hatástalan maradt, bár Gönyei Sándor két ládát, Boross Marietta pedig 17 ruhadarabot gyűjtött. Ezeket a tárgyakat az Albizottság átadta a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályának (= Kiscelli Múzeum), ahol műtárgy leltárba kerültek.'^ Ezen egyszeri alkalomtól függetlenül, huzamos és szükségszerű kapcsolatban álltak a Budapesti Történeti Múzeummal, mivel 1955-től a Fővárosi Tanácstól kapott pénz havonként történő felvétele és elszámolása a múzeum gazdasági osztályán keresztül bonyolódott le. A teljesség kedvéért fel kell még idéznünk három megvalósulatlan elképzelést is. Már az első munkatervben szó van arról, hogy a legépelt gyűjtések másodpéldányát a múzeumban helyezik el. 3J9