Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Létay Miklós: A Nagy-Budapesti Néprajzi Munkaközösség története 315-324

LETAY MIKLÓS A NAGY-BUDAPESTI NÉPRAJZI MUNKAKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETE A tudománytörténet, természetéből következően, mindig utólag rögzíti a tényeket. Ez a helyzet az 1954-1959 között működött Nagy-Budapesti Néprajzi Munkaközösség esetében is, amely a magyar néprajz legújabbkori történetének mindmáig feldolgozatlan része.' A négy évtizedes lemaradás talán még kedvezőnek is mondható, mivel biztosítja a témára való történelmi rálátást, ami viszont elősegíti a tárgyilagos(abb) megítélést, s lehetőséget teremt az összehasonlításra, az eredmények értékelésére. Másrészt viszont az időbeli távolság az emlékek megfakulását eredményezi, következésképpen a szóbeli információk gyakran bizonytalanok, vagy pontatlanok. Márpedig ez nem mellékes körülmény, hiszen a szóbanforgó munkacsoportról (elméleti megfontolások, szervezeti felépítés, mindennapi működés stb.) alig maradt fenn írásos dokumentáció. Közismert tény, hogy 1948-tól kezdve az aktuális politika egyre erősebben hatott az élet minden területére, így a néprajzra is, ami már 1949-ben, a tudományág Ortutay Gyula (1910-1978) irányításával kidolgozott ötéves tervén megmutatkozott.^ A „tervszerű" végrehajtás érdekében létrehozott 10 munkaközösségből egyet az „alapvető és legaktuáUsabb" témák közé sorolt munkásfolklór kutatására szerveztek. Az ide jelentkező etnográfusok azt a feladatot kapták - mégpedig szovjet példák alapján -, hogy Dégh Linda vezetésével tanulmányozzák egyrészt a munkásság kialakulását és a paraszt ipari munkássá válását, másrészt a szocialista munkásság tudatosodásának folklórban való tükröződést. A terv arra is kitért, hogy „a kutatást egy nagy üzemben (Rákosi Mátyás Művek), az építőmunkásoknál és a bányászoknál fogják elkezdeni".^ Mindezek látszólag nincsenek közvetlen kapcsolatban dolgozatunk témájával, felidézésüket mégis fontosnak tartjuk, mert véleményünk szerint a Nagy-Budapesti Néprajzi Munkaközösség történetét tulajdonképpen innen kell kezdeni. Ugyanis az igen tágan értelmezett munkásfolklór és kutatási lehetőségeinek áttekintésekor rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez Budapest a legalkalmasabb terep," mivel a munkásság a fővárosban található a legnagyobb számban, továbbá itt működnek a szakma elsőszámú intézményei (két egyetemi tanszék. Néprajzi Múzeum, MTA Állandó Néprajzi Bizottsága), melyek a legkedvezőbb személyi feltételeket (egyetemi oktatók, hallgatók, muzeológusok, stb.) kínálják. E tények szerintünk logikus következményeként 1952-ben - érintetlenül hagyva a mindössze négytagú Munkásfolklór Munkaközösséget - Ortutay Gyula azt javasolta a Fővárosi Tanácsnak, hogy hozzanak létre egy munkacsoportot, mely Nagy-Budapest néprajzi feltárását végezné el. Javaslatának kialakításában szerepet játszott részéről a politikai helyzethez való alkalmazkodás, tudományos nézete és gyakorlati megfontolásai, bár nem tudjuk, hogy kizárólag ezek voltak-e indítékai, avagy valami más is. Az első okot illetően azt kell megemlítenünk, hogy a narodnyik (népies) irányzatok hivatalos elvetése, a helytelennek kikiáltott narodnyik nézetekkel való gyanúsítások idején a szakember és a tudományág helyzetén csak javíthatott a „városi dolgozók" felé fordulás. Akkortájt ez teljesen nyilvánvaló volt. A tudomáriyos indítékkal kapcsolatban tudni kell, hogy Ortutay már 1937-ben - vagyis egy teljesen más történelmi helyzetben azt írta: „Városainknak s a fővárosnak a megismerése is (erre már rámutattak mások is) éppoly elengedhetetlenül fontos és sürgető feladat helyes nemzetismeretünk szempontjából, mint a különböző paraszti társadalmi csoportoknak a megismerése. Ennek a két kutatómunkának megszervezett, szakszerű elvégzése ha315