Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

A főváros határa 1950. január l. előtt és az egyesítés után. összefonódottságának problémája akkor van megoldva, amikor a nagyvárossá fejlődött város egész vonzási területe minden vonatkozásban egységes közigazgatáspolitikai irányítás alá kerül. 1950 után, ha jól-rosszul, felemás módon is, de a fenti elv alapján törekedtek a főváros ügyeinek intézésére. Az egybevonási törekvések négy évtizedes története az összekapcsolás szükségességének felismerésén alapuló erőfeszítések összegezésének érvényre juttatásáért folytatott pozitív célzatú küzdelmek sorozata volt. Az egyesítés eszméje csak úgy alakulhatott ki, újulhatott meg és támadhatott fel hullámsírjából a különböző politikai-társadalmi változásokat követően, hogy megvolt a reáUs alapja. Az 1950. évi egyesítést követően Budapest belső kerületei éppúgy nem fejlődtek, mint a peremvárosok. Ennek oka azonban nem az egyesítésben, a közigazgatási politikában keresendő, hanem Rákosi és követői rendszerének általánosan hibás politikai-gazdasági irányvonalában, amely nem volt képes élni az egyesítés adta kedvező feltételekkel és lehetőségekkel. Negyven év múltán a főváros, ha az európai nagyvárosok nívójával vetjük össze helyzetét, ma körülbelül ott áll - a részeredmények ellenére -, mint ahol az összevonás küszöbén volt. Egyes mutatók esetében visszaesés, vagy stagnálás figyelhető meg. A felemás helyzet kialakulását nem az összevonás tényének, hanem a lehetőségeket fel nem ismerő, a fejlődési lehetőségek kibontakoztatását akadályozó általános politikai-gazdasági irányvonalnak lehet tulajdonítani. A választási, aktuálpohtikai szempontok szerepének felhozása helytálló. 1948-ban választási 307